Barackpálinkás - marcipános bonbon

Túl vagyok az első bonbonos karácsonyomon, aminek során sikerült belekóstolnom a bonbonok tömeggyártásába, és persze sok új ízvariációba is :)!

Arra gondoltam, hogy idén karácsonykor mindenkit bonbonnal fogok meglepni, mert a csokit szinte mindenki szereti. Aki pedig nem túlzottan édesszájú, az a pálinkát szereti, és egy pálinkával töltött bonbonnak biztosan nem tud ellenállni :). Főleg ha az a pálinka saját pálinka… Ilyen egyszerű volt a képlet, és működött :)!

Miután a rokonokat és a barátokat összeszámoltam, rájöttem, hogy ez nem is lesz kis feladat - végül 156 db bonbont készítettem 7 fajta ízben, szóval hamarosan jön még pár csokis bejegyzés…

Elsőként a Barackpálinkás-marcipános bonbonnal kezdeném, amit Praliné Zsuzsinál találtam, és nagyon nagy sikert aratott. Ezúton is szeretném megköszönni, biztos vagyok benne, hogy sokszor el fogom még készíteni.

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A barackpálinkás töltelékhez:

  egy nagy marék aszalt sárgabarack (kb. 50 g)

  kb. fél deci barackpálinka

  50 g marcipán

- A csokiburokhoz:

  200 g étcsokoládé

  30 g narancssárga csokilencse

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

Az aszalt sárgabarackot apró darabokra vágom, két-három napra beáztatom annyi barackpálinkába, amennyi éppen ellepi.

Az áztatott barackot egy villával kiszedem a pálinkából, hozzákeverem a marcipánt, és jól összedolgozom az egészet. Ha szükséges, pálinka hozzáadásával hígítom.

A burokhoz a csokit megolvasztom és temperálom. A narancssárga csokilencsével kezdem, amit habzsákba vagy nejlonzsákba kanalazok, és az előkészített polikarbonát formába gyors mozdulatokkal vékony csíkokat rajzolok.

Amikor a narancssárga csíkok megdermedtek, a temperált étcsokiból elkészítem a bonbon hüvelyeket és kb. 10 percre hűtőbe teszem.

A megszilárdult csokihüvelyeket megtöltöm a krémmel, egy kis helyet hagyok a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Szezámmagos - sós karamellás - tejcsokis bonbon

Egy újabb ellenállhatatlan külsejű bonbonra akadtam, ezúttal Praliné Zsuzsinál. Elsőre a pirított szezámmaggal díszített burok tetszett meg, ami - mint kiderült - finom ropogóssá és különlegessé varázsolja a bonbont.

Ezen kívül a sós karamella is régóta foglalkoztatott, mert bevallom, még sosem kóstoltam ezt a desszertet. Kissé bizarrul hangzott számomra a karamell megsózása, de miután jó pár barátnőm áradozva mesélt erről a finomságról, ki kellett próbálnom. Mint általában, most sem csalódtam az ízlésükben, mert a sós karamella igenis jó dolog :)!

Ebben a töltelékben tejcsokival keverve van jelen, de hamarosan sima sós karamellás bonbonnal is jelentkeznem. És ha már a recepteknél tartunk, ezúton jelezném, hogy idén valószínűleg már csak bonbonos bejegyzésekkel jelentkezem, mert túlságosan eluralkodott rajtam a bonbon mánia, és egyszerűen nincs kedvem másba kezdeni :).

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A sós karamellás – tejcsokis töltelékhez:

  75 g cukor

  50 g habtejszín

  15 g méz

  fél kk. fleur de sel vagy só

  20 g vaj

  75 g tejcsoki

- A burokhoz:

  200 g étcsoki
  1%-nyi porított kakaóvaj

  2 ek. szezámmag

Elkészítés:

A karamell elkészítésével kezdem. Előre kikészítek és kimérek hozzá mindent, mert gyorsan kell dolgozni.

A cukrot egy lábasba teszem és időnként megkeverve, egészen sötét borostyán színűre karamellizom. Amikor már majdnem füstöl, a tűzről lehúzom és óvatosan belekeverem a mézet. Vigyázni kell vele, mert fröcskölhet! Folyamatos kevergetés mellett több lépésben hozzáöntöm a forró tejszint és simára keverem. Hozzáadom a vajat és a sót, végül a tejcsokit, és egyneműre keverem az egészet. Hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

A burokhoz a szezámmagot zsiradék nélkül megpirítom egy serpenyőben, majd kihűtöm.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket, érdemes bordáktól mentes, sima felületű bonbonformát választani ehhez, hogy a csokoládé légbuborék nélkül befedje a mélyedéseket. A formát hűtőbe teszem, hogy a csoki megdermedjen.

A sós karamellás-csokis krémet habzsákba kanalazom, és a bonbonhüvelyekbe adagolom úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak is. A maradék szezámmagos étcsokit újra temperálom, és lezárom vele a bonbonokat. Fél órára hűtőbe teszem a formát, végül kiborítom a kész bonbonokat.

Mákos - narancsos & Tonkababos bonbon

Mákos – narancsos bonbon

Katuci blogján akadtam rá erre a mutatós bonbonra, olyan jól nézett ki, ahogy a mák megpöttyözte a fehér csokiburkot, hogy már csak ezért ki kellett próbálnom. Ehhez képest sima, mák nélküli burokban készítettem el elsőre, mert azon a héten a bonbonos barátnőmtől gyönyörű transzfer fóliákat kaptam, és egy mágneses polikarbonát formát is kölcsönbe, amiket azonnal tesztelnem kellett. 

A mágneses forma lényege, hogy az alja egy mágneses lap, amit le lehet pattintani a szintén mágneses felső résztől. A kettő közé színes, kakaóvajjal mintázott fóliát lehet rakni, amiről a minta ráolvad a sablonba öntött olvasztott csokira. Ez a technológia zseniális, apró, szép kis mintákkal lehet a bonbonokat díszíteni, gyorsan és egyszerűen, én teljesen beleszerettem :). Az egyetlen hátránya, hogy nem egyszerű beszerezni ezeket a mágneses formákat, webshopokból lehet rendelni, elég drágán. Talán külföldi oldalakon valamivel olcsóbb. Mindezek ellenére érdemes egy ilyen formát beszerezni, mert a végtelenségig lehet variálni benne a bonbonokat, a különféle mintázatú transzfer fóliák miatt.

A mákos töltelékről még annyit, hogy igazán különleges lett az egész mák állaga miatt, a barátaim közül még azoknak is tetszett, akik annyira nem rajonganak a fehér csokiért :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A mákkrémhez:

  70 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g fehér csoki

  fél rúd vanília vagy 4 ek. frissen facsart citromlé 

  3 tk. mák

  1 kezeletlen narancs reszelt héja

- A csokiburokhoz:

  200 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  2 tk. egész mák

Elkészítés:

A mákkrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a vanília kikapart magjaival, a mákkal és a narancshéjjal.  A tűzről levéve, 2-3 részletben hozzáadom az összedarabolt fehér csokit, és addig keverem, amíg teljesen egynemű nem lesz. Hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 35-34 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat, végül a mákot is hozzáadom.
A transzfer fóliát méretre vágom, és a mintázattal felfelé belehelyezem a mágneses polikarbonát formába.
A csokimasszát tovább hűtöm 31-30 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtelt, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a mákkrémmel úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak.

A maradék fehér csokit újra temperálom, a bonbonokra öntöm és habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Tonkababos bonbon

Tonkabab: a mágikus, titokzatos fűszer. Nagyon sok izgalmas cikket olvastam erről a fűszerkülönlegességről, és elsőre egy olyan desszertben szerettem volna kipróbálni, amiben jól érvényesül karakteres íze. Ez az egyszerű, tonkababos csokikrém jó választásnak tűnt – és az is lett :). A tonkababtól igazán különleges lett a csokikrém. Ez a fekete színű, mandula alakú fűszer ízeiben és illatában a vaníliát, mandulát, a fahéjat és a szegfűszeget egyaránt idézi. Dél – Amerikából származik, csokoládés desszertek fűszerezésére használják. Nagy mennyiségű fogyasztása sajnos veszélyesnek minősül, kumarin tartalma miatt több országban törvényileg tiltott. Mindezek ellenére, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom, és kis mennyiségben nem ártalmas.

Ezt a receptet is Katucinál találtam, de Praliné Zsuzsinál és Vianne-nál is megtalálható ez a változat, ami nem véletlenül ilyen népszerű :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A tonkababos krémhez:

  60 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsoki (nálam Milka noisette)

  1 tonkabab

- A csokiburokhoz:

  200 g 70-80%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A töltelékhez a tonkababot a tejszínhez reszelem egy finom lyukú reszelőn, és felforralom. A lángról levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a tonkababos-csokis krémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30-40 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából. 

Diókrémes - fehér csokis praliné & Kávés - narancsos bonbon

Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.

Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.

Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:

1. maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton  belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem   el   megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
2. porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
3. polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele­, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :).  Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
4. csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%)  érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb  a webshopokban is körbe fogok nézni.
5. egyéb eszközök:

·  habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a  legprecízebben lehúzni, a csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.

·    duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához. Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.

·         üzletek, webshopok:

                    ÁzsiaBt.

      Gasztroshop

      Desszertmester

      Écsy Kft.

      Goodwill Kft.

      Food-Pack Kft.

      Miláno-Ker Kft.

      Culinaris

      Stahl direkt

      Sőregi tortadekor

      Tortavarázs
      Bravico Trade Kft.

      Cukrász webáruház
      Tchibo webáruház

Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran belevághat a bonbongyártásba.

Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.

Diókérmes-fehércsokis praliné

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A főzött diókrémhez:

  5 dkg darált dió

  1-2 ek. cukor

  0,5 dl tejszín

  2 tk. vaj

- A vaníliás fehér csoki krémhez:

  1-2 ek.  tejszín

  5 dkg fehér csoki

  fél vaníliarúd magjai vagy 1 tk. vanília aroma

- A csokiburokhoz:

  20 dkg étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom hűlni.

Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom, és hagyok helyet a lezáráshoz is.

A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Kávés-narancsos bonbon

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A krémhez:

  5 dkg jó minőségű étcsokoládé ( 55 %)

  1 ek. feketekávé

  0,2 dl tejszín

  1-2 ek. kandírozott narancshéj

- A csokiburokhoz:

  20 dkg jó minőségű étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és  a kandírozott narancshéjat is. A krémet hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a bonbonokat.

Meggyes kókuszgolyó – 1. blogszülinap

Nagyon szeretek sütni-főzni, jól bevált recepteket gyűjteni, kipróbálni, és a végeredményt megenni :). Egy évvel ez előtt, egy mosogatás alkalmával jött a felismerés, hogy a sütési szenvedélyemmel és a barátom fotós tapasztalatával minden adott ahhoz, hogy belevágjak egy gasztroblogba…

Így indult az Ízharmonikus, aminek írása során rengeteg élmény ér: többek között egy nagyon jó kis közösség tagja lehetek, akiktől bármikor kérhetek tanácsot és sokat tanulhatok. Sok új recepttel találkozom és örömmel tölt el, ha kipróbálják a fogásaimat, és elmesélik, hogy mennyire ízlett a családnak :). Ezúton szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak a látogatást!

A blogszülinap alkalmából egy nagyon egyszerű, de mutatós és finom édesség, a kókuszgolyó receptjét szeretném megosztani Veletek.

Hogy egy kicsit különlegesebb legyen, meggyel a közepében készítem, ami egy kis plusz munkával jár, de érdemes bajlódni vele, mert nagyon illik a meggylével ízesített tésztához. Ezen kívül jó sok kakaóport teszek bele, amitől szép színük és sokkal finomabb ízük lesz a golyóknak.

Hozzávalók:

(kb. 36 db golyóhoz)

50 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

8-10 ek. holland kakaópor

1 tk. rumaroma

20 szem friss meggy vagy befőtt meggy

2 dl friss meggy vagy meggybefőtt leve

kókuszreszelék

Elkészítés:

A meggyet kimagozom, egy szűrőbe teszem és hagyom lecsepegni, amíg a kekszes tésztát elkészítem.

A kekszet húsdarálóval ledarálom, de ha tehetem inkább előre darált kekszet vásárolok, így egy lépést megspórolhatok.

A szobahőmérsékletű vajat elmorzsolom a darált keksszel, hozzáadom a porcukrot, a kakaót és a rumaromát, végül a meggylevet is belekeverem. Jól eldolgozom az egészet, és amikor már összeállt, kis golyókat formálok belőle, közepükbe egy fél meggyet teszek. 

Az elkészült golyókat kókuszreszelékbe forgatom, fogyasztásig zárható dobozban, a hűtőszekrényben tárolom.

Magyaros pizza

Elég régóta keresem a tökéletes pizza tészta receptet, éppen ezért rengeteg változatot kipróbáltam már.

Egy ideig Jamie Oliver egyik szupergyors, kelesztés nélküli pizzáját sütöttem, ami tényleg nagyon gyorsan elkészült, de kicsit száraz, és túlságosan ropogós volt, ezért tovább keresgéltem.

Pár hónapja végre ráakadtam Gordon Ramsay, „Csak könnyedén” című szakácskönyvében egy igazi pizza receptre, ami azért tetszett meg, mert a tésztához kenyérlisztet használ. A végeredményben nem csalódtam, a tészta apró lyukacsos és kellően puha maradt, azt hiszem egy darabig ezt a változatot fogom sütni :).

A paradicsomszósz is Ramsay-től származik, egyszerű, gyorsan elkészíthető alap, bármilyen feltéthez illik.
A pizzát általában magyarosra ízesítem, most is egy ilyen változat készült, finom házikolbásszal és sonkával megpakolva, egy kis tejföllel a tetején.

Hozzávalók:
(2 pizzához)

- A tésztához:

  2 tk. élesztőpor

  300-350 ml langyos víz

  600 g kenyérliszt (vagy 400 g finomliszt + 200 g rétesliszt)

  1 ek. olívaolaj
  1 tk. só

- A paradicsomszószhoz:

  500 g passzírozott paradicsom (passata)

  2 ek. olívaolaj

  2 gerezd fokhagyma

  1 tk. oregánó

  1 tk. bazsalikom

  1 tk. cukor

  só, bors

- A feltéthez:

  30 dkg pizza mozzarella

  2 marék kolbász

  2 marék sonka

  2 paradicsom

  2 pritamin paprika

  2 hegyes erős paprika

  2-2 ek. tejföl a közepére

  oregánó

  só

  friss petrezselyemzöld a díszítéshez

Elkészítés:

A tésztához az élesztőt elkeverem a langyos vízzel, és pár percig állni hagyom.

Egy dagasztótálba kimérem a lisztet és a sót, hozzáöntöm az olajat, az élesztős vizet, és addig gyúrom, amíg a tészta sima nem lesz, és elválik a tál oldalától. Meleg helyre teszem, és a duplájára kelesztem.

A paradicsommártáshoz egy serpenyőben olívaolajat melegítek, rádobom a durvára vágott fokhagymát, majd hozzáöntöm a passzírozott paradicsomot. Sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal és egy kis cukorral ízesítem, lassú tűzön addig főzöm, míg a felére nem sűrűsödik a szósz.  

A pizzatésztát két részre osztom, és lisztezett felületen kör alakúra nyújtom az egyik darabot, próbálom minél vékonyabbra nyújtani (kb. 3-5 mm vastagságúra).

Sütőpapírral kibélelt, kör alakú tepsibe teszem, megkenem a paradicsomos alappal, majd jöhet a feltét: a kolbász, a sonka, a zöldségek, a reszelt mozzarella és a tejföl, végül egy kis oregánóval és sóval ízesítem.

220 fokra (gázsütő 5-ös fokozat) előmelegített sütőbe teszem, 8-10 perc alatt aranyszínűre sütöm, tálaláskor friss petrezselyemzölddel díszítem.

Csokis-sütőtökös süti fahéjas cukormázzal

Egy újabb sütőtökös finomság, csokis brownie-nak álcázva. Akárcsak a sütőtökös cookie-ban, itt sem érződik a sütőtök íze, az állagához viszont sokat hozzátesz, sűrű, omlós lesz tőle a tészta. Mindez nagyon jól harmonizál a csokival, a cukormáz roppanóssága pedig  egy plusz textúrát kölcsönöz a sütinek.

A receptet továbbfejlesztve, a tésztát el tudom képzeni egy csokikrémes torta piskótaalapjának is, csokimázzal a tetején. 

Az eredeti receptet lásd itt.

Hozzávalók:

- A tésztához:

  100 g vaj

  150 g cukor

  2 tojás

  1 tk. vanília vagy 1 cs. vaníliás cukor

  180 g sütőtök püré

  125 g liszt

  100 g holland kakaópor

  1 tk. szódabikarbóna

  1 tk. só

  1/4 bögre tej

- A fahéjas cukormázhoz:

  1 tojásfehérje

  150 g szitált porcukor

  1 tk. őrölt fahéj

Elkészítés:

A sütőtököt felvágom, kimagozom, és 200 fokra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőbe teszem kb. egy - másfél órára. Amikor megsült, félre rakom hűlni.

A szobahőmérsékletű vajat és a cukrot egy magasabb falú tálban habverővel habosra keverem, egyesével hozzáadom a tojásokat is, sűrűsödésig verem a krémet.

Belekeverem az előzőleg már jól összetört sütőtök pürét és a vaníliás cukrot.

Egy másik tálban elkeverem a száraz hozzávalókat: a lisztet, kakaót, szódabikarbónát és a sót, amit aztán több lépésben hozzáadagolok a sütőtökös-tojásos krémhez.

A tésztát fellazítom egy kis tejjel, és sütőpapírral kibélelt, kis méretű tepsibe (vagy kenyérsütő formába) kanalazom.

180 fokos (gázsütő 3-as fokozat), előmelegített sütőbe teszem, kb. 20-25 perc alatt készre sütöm.

A cukormázhoz a tojásfehérjét (nem túl kemény) habbá verem, hozzáadom az átszitált porcukrot. Habverővel 7 percen keresztül keverem, amíg sűrű, tejföl állagú nem lesz, végül hozzáadom a fahéjat is.

Egy zacskóba kanalazom, aminek a sarkát kivágom, és gyors mozdulatokkal feldíszítem a süti tetejét.

Túrós burek

Idén augusztusban, a horvátországi nyaralásunk alkalmával kóstoltam először a túrós bureket, és nagyon megszerettem! Nem is értem, korábban miért nem találkoztam vele Horvátországban, ahol ez az egyik legnépszerűbb péksütemény… Mindenesetre én csak a slanac-ig jutottam el (amit egyszer még ki kell próbálnom), de erre majd egy másik alkalommal visszatérek.

A burek török eredetű étel, egy isztambuli pékmester készítette el először, 1498-ban. A múlt század hatvanas éveiben terjedt el az akkori Jugoszláviában, de nemzeti ételként tartják számon Bulgáriában, Görögországban és Izraelben is.
A burek két legelterjedtebb, hagyományos tölteléke a túró és a darált hús, de krumplival, spenóttal és káposztával is készítik. Joghurttal kisérve fogyasztják.

A legnépszerűbb burekforma a kerek tepsiben sütött piteforma, de országtól függően csiga alakúra is tekerik. Ez utóbbi változat előnye, hogy sokkal könnyebb elkészíteni, mint a tésztát a levegőben pörgetve. A szerb formátum pedig még ennél is egyszerűbb, mert némi csalással élve, előre elkészített réteslappal sütik. Lényegében én is ezt a változatot mutatom be, de a végeredmény semmiben sem különbözik a horvát pekara-ban vett burektől.

A receptet Eva-nál találtam, aki egy horvát gasztro újságban (Dobra hrana 03/2010) akadt rá erre a finomságra.

Hozzávalók:

250 g rétestészta

300 g túró

2 dl víz

1 tk. só

1/2 ek. margarin

1/2 csomag sütőpor

1 ek. olaj

1 ek. tej

natúr joghurt

Elkészítés:

A vizet egy kis fazékban felforralom a sóval és a margarinnal, majd a tűzről levéve hagyom kihűlni. Amikor kihűlt, belekeverem a sütőport is.

Egy kb. 24 cm átmérőjű kerek tepsit kiolajozok, majd: ráhelyezek 2 réteslapot

+ 3 réteslapot kicsit összegyűrve

+ meglocsolom a vizes keverék 1/3-ával

+ rámorzsolom a sóval ízesített túró 1/2 részét

+ 3 réteslapot kicsit összegyűrve

+ meglocsolom a vizes keverék 1/3-ával

+ rámorzsolom a túró másik felét

+ 3 réteslapot kicsit összegyűrve

+ meglocsolom a vizes keverék 1/3-ával

+ befedem az egészet 2 réteslappal, a széleit visszahajtom, hogy pite formát kapjak.

Az 1 ek. olajat elkeverem az 1 ek. tejjel, és megkenem vele a burek tetejét.

200 fokra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőbe teszem, és addig sütöm, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz (nekem ez 35 percig tartott).

Joghurttal tálalom.  

Juhtúrós-medvehagymás burek

Hozzávalók:
125 g juhtúró
175 g tehéntúró
1/2 csokor medvehagyma

Elkészítés:
A medvehagymát megmosom, lecsepegtetem és apróra vágom. A túrókat összekeverem, hozzáadom a medvehagymát is. 

A bureket ugyanúgy készítem, mint a sima túrós változatot, annyi különbséggel, hogy a vajas-sütőporos vízbe nem keverek sót, mert a juhtúró már önmagában elég sós.

Pihe-puha sütőtökös cookie

Először tavaly decemberben sütöttem sütőtökös sütit, azt is csak azért, mert kaptam egy szép nagy sütőtököt, és kezdenem kellett vele valamit.

Korábban a sütőtököt csak natúr megsütöttem, de az igazat megvallva sosem rajongtam érte ebben a formában. Ez alkalommal inkább egy süteménybe próbáltam elrejteni ezt a sok-sok vitamint és ásványi anyagot tartalmazó zöldséget, remélve, hogy nem lesz tök ízű a végeredmény.

Old-Fashioned Soft Pumpkin Cookies címmel találtam is egy jó kis receptet, amit azóta már többször is elkészítettem. 

A süti íze és puhasága leginkább a mézes puszedlire emlékeztet, mindazok ellenére, hogy mézet nem tartalmaz. A sütőtök jelenlétére maximum csak a szép, sárga színéből lehet következtetni, ezért ajánlom azok figyelmébe is, akik nem túlzottan lelkesednek a tökért.

Hozzávalók:

- A sütihez:
  2 1/2 bögre liszt
  1 tk. szódabikarbóna
  1 tk. sütőpor
  1 tk. őrölt fahéj
  1/2 tk. őrölt szerecsendió vagy szegfűszeg
  1 csipet só
  1 1/2 bögre porcukor
  12 dkg vaj
  1 bögre sütőben sült sütőtök
  1 nagy tojás
  1 cs. vaníliás cukor

- A cukormázhoz:

  1 tojásfehérje

  15 dkg szitált porcukor

Elkészítés:

A sütőtököt felvágom, kimagozom, és 200 fokra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőbe teszem kb. másfél órára. Amikor megsült, félre rakom hűlni.

A lisztet, szódabikarbónát, sütőport, fahéjat, szerecsendiót és a sót elkeverem egy tálban.

A vajat és a porcukrot egy magasabb falú edényben habverővel habosra keverem. Hozzáadom az előzőleg már jól összetört sütőtök pürét, a tojást és a vaníliás cukrot, habverővel összedolgozom az egészet.

Fokozatosan hozzáadom a lisztes keveréket.

Amikor már jól összeállt a tészta, sütőpapírral kibélelt tepsibe adagolom, kb. egy evőkanálnyi gombócokat szaggatok egymástól 2-3 cm-re.

180 fokos (gázsütő 3-as fokozat), előmelegített sütőbe teszem, kb. 15-18 perc alatt készre sütöm.

A cukormázhoz a tojásfehérjét (nem túl kemény) habbá verem, hozzáadom az átszitált porcukrot. Habverővel 7 percen keresztül keverem, amíg sűrű, tejföl állagú nem lesz. A habverőt kiemelve nem szabad, hogy folyjon vagy csöpögjön, akkor jó, ha megáll a keverőn.

Egy zacskóba kanalazom, aminek a sarkát kivágom, és gyors mozdulatokkal feldíszítem a sütiket.

Citromos és pisztáciás madeleine

A madeleine egy francia eredetű teasütemény, megírták (Proust) és megénekelték (Pet Shop Boys) már, számos legenda övezi.  Lényegében egy egyszerű, kevert tészta, ami a kagyló alakú sütőformában szerzett alakjának köszönhetően válik igazi süteménykülönlegességgé.

Amikor először kóstoltam, meglepődtem, hogy mennyire finom, igazság szerint semmi extrát nem vártam egy ilyen egyszerű recepttől, mégis nagyon különleges lett. Citromosat és pisztáciásat készítettem a dupla adag tésztát kettéosztva, fele-fele arányban, legközelebb pedig a mandulásat fogom kipróbálni.
Smittenkitchen oldalán talált klasszikus madeleine receptből indultam ki. 

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

10 dkg liszt

10 dkg olvasztott vaj

10 dkg cukor

2 szobahőmérsékletű tojás

1 csipet só

- A citromos változathoz:

  1 citrom reszelt héja

- A pisztáciás változathoz:

  5 dkg őrölt pisztácia

Elkészítés:

A vajat felolvasztom és kihűtöm.

A tojásokat a cukorral egy nagyobb tálba teszem és robotgéppel 2-4 perc alatt habosra verem. Hozzáadom a reszelt citromhéjat, majd két lépésben a sóval elkevert lisztet is belekeverem, végül az olvasztott vajat is hozzáöntöm, és jól összedolgozom a tésztát. Negyed órára hűtőbe teszem, hogy kicsit besűrűsödjön.

A tésztával 2/3 részig töltöm a kivajazott, kilisztezett madleine formákat, 190 fokosra (gázsütő 3-as fokozat) előmelegített sütőbe teszem és 10-15 perc alatt megsütöm.

A pisztáciás madeleinbe a reszelt citromhéj helyett őrült pisztáciát keverek, közvetlenül a liszt hozzáadása után.