Sous vide kacsacomb párolt lilakáposztával

Már régóta szerettem volna kipróbálni a sous vide eljárást, ha jól emlékszem valamelyik főzőműsorban hallottam először erről a technológiáról. Azóta volt alkalmam szuvidált húsokat kóstolni, amik a vákuum fóliába zárt ízeknek köszönhetően igazán zamatosak, és tökéletes állagúak maradtak. 

A serpenyőben vagy sütőben sütéstől eltérően itt nem kell félni a hús kiszáradásától vagy megkeményedésétől, hiszen az előfőzés után már csak pár perc alatt megpirítjuk a felületüket. 

A szuvidáláshoz először is szükség van egy vákuumfóliázóra - ezt a nyáron már beszereztem a kertben termett sok-sok gyümölcs lefagyasztása miatt. 

Aztán pár hete a multicooker recepteket böngészve találkoztam olyan géppel, ami szuvidálni is tud… Nekem is van egy ilyen gépem, de mivel régebbi változat, ebből még hiányzik a szuvid funkció, viszont... a sütés fokozaton állítható a hőfok, és a sütési idő is, így vízzel feltöltve lényegében szuvid edényként használható. 

Ezt azonnal ki kellett próbálnom: két szem almát aszalt szilvával megtöltve, fahéjjal megfűszerezve fóliába zártam, és 80 fokos vízben, 2 órán keresztül szuvidáltam, közben a hőfokot maghőmérővel ellenőriztem. A maghőmérő +/-1 fok eltéréssel folyamatosan 80 fokot mutatott, az almából pedig egy nagyon finom, kompót szerű desszert lett, csak sokkal intenzívebb ízzel, mivel nem főttek ki belőle az aromák. 

Innentől jöhettek a húsok, elsőként a kacsacombot teszteltem 8 órán keresztül, 80 fokos vízfürdőben. A végeredményt elég nehéz volt kivárni - talán ez az egyetlen hátránya ennek a módszernek - a sütésre és a kóstolásra már csak másnap került sor, de megérte, mert isteni lett.

Hozzávalók:
- A kacsacombhoz:
  4 db kacsacomb
  olaj
  1 narancs reszelt héja
  1-2 tk. barnacukor
  2-3 gerezd fokhagyma
  só
  friss kakukkfű
- A párolt lilakáposztához:
  1 kisebb fej lilakáposzta
  4 kk. só
  0,5 dl olaj
  2 ek. barnacukor
  2 ek. 10%-os ecet
  1 tk. őrölt kömény

Elkészítés:

A kacsacomb elkészítése:

A kacsacombokat egy kevés olajjal megkenjük, hogy a fűszerek rátapadjanak. Sózzuk, borsozzuk, a reszelt narancshéjat és fokhagymát is rákenjük. 

A befűszerezett combokat a vákuum zacskóba egymás mellé rendezzük, a kakukkfű ágakat is beletesszük, és vákuumozóval lezárjuk. 

A combokat 80 fokos vízfürdőben 8 órán keresztül főzzük.

A zacskókat a vízből kivéve későbbi felhasználás esetén sokkoljuk, vagy kibontjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 

A sokkolás során a lezárt tasakot jeges vízfürdőbe (fele víz, fele jég) süllyesztjük, és addig hűtjük, amíg a hőmérséklete 5 fok alá nem hűl. Ezt maghőmérővel ellenőrizzük, ha szükséges, a jeget pótoljuk, de jégakkut is használhatunk hozzá. Amikor a tasak lehűlt, fagyasztóba tesszük, vagy hűtőben 0-3 fok között 14 napig tárolhatjuk. 

A combokat 200 fokra előmelegített sütőben 15-20 percen át sütjük, végül még 15 percig pirítjuk grill fokozaton.

A zacskóban összegyűlt zsiros szaftot egy serpenyőben redukáljuk, tálaláskor a combokra locsoljuk. 

Párolt lilakáposztával, krumplipürével tálaljuk. 

A lilakáposzta elkészítése:

A lilakáposztát negyedeljük, a torzsáját kivágjuk, és gyaluval vagy késsel felcsíkozzuk. 

A sóval alaposan elkeverjük, és 20 percre félretesszük. 

Az olajat felmelegítjük, rászórjuk a káposztát a cukorral és a köménnyel. Kicsit lepiritjuk, majd egy kevés vízzel felöntjük, fedő alatt pároljuk kb. 40 percen keresztül, a vizet folyamatosan pótoljuk. A végén az ecetet is belekeverjük, pár perc alatt azzal is megpároljuk.

Somlói galuska

Régóta várat már magára ez a somlóis bejegyzés, mert gyakran elkészítem, ha egy kicsit különlegesebb desszertre vágyom. Mindig jó választás, nincs, aki ne szeretné, mutatós és ellenállhatatlan. 

Szerintem mindenkinek van egy jól bevált somlói receptje, az enyém Miskolctapolcáról való, amit 15 évvel ez előtt, egy családi nyaralás alkalmával szereztük be. Az apartmanház tulajdonosa, egy kedves néni lepett meg minket egy nagy tálnyi adaggal, ami isteni finom volt, el is kértük tőle a receptet. A krém tojásból, a tészta frissen sütött piskótából készül, főzött csokiöntettel meglocsolva, habszifonból nyomott tejszínhabbal felspriccelve, mert úgy az igazi.

A recept a Kifőztük magazin májusi számában is megtalálható.

Hozzávalók:

- A tésztához:

  10 tojás

  20 dkg cukor

  20 dkg liszt

  5 dkg dió

  2,5 dkg holland kakaópor

- A sziruphoz:

  3 dl víz

  10 dkg cukor

  1 dl rum

  1 narancs reszelt héja

- A krémhez:

  1 l tej

  4 tojássárgája

  20 dkg cukor

  8 csapott evőkanál liszt

  1 citrom reszelt héja

  vaníliaaroma

- A csokoládés öntethez:

  1/2 l víz

  5-7 evőkanál holland kakaópor

  4 evőkanál cukor

  10 dkg vaj

  rum

- A tetejére:

  10 dkg darált dió

  a tálaláshoz:

  tejszínhab

Elkészítés: 

A tojásokat szétválasztjuk. A cukrot fokozatosan adagolva kemény habbá verjük a fehérjét, majd a sárgáját és a lisztet is hozzádolgozzuk. A masszát 3 részre osztjuk, az egyiket így hagyjuk, a másikba belevegyítjük a diót, a harmadikba a kakaót. A háromféle masszát nagy tepsiben egymás mellé adagoljuk, és 180 fokosra előmelegített sütőben készre sütjük. (Tűpróba!)

A sziruphoz a vizet 15 percig főzzük a cukorral, hozzáadjuk a narancshéjat, végül a rumot is belekeverjük.

A háromféle piskótát felkockázzuk, és meglocsoljuk a narancsos sziruppal.

A krémhez a tojássárgáját a cukorral felverjük, beleforgatjuk a lisztet is. A tejet felforraljuk, majd a tojásos krémet belekeverjük. Sűrűsödésig főzzük, vigyázva, hogy ne forrjon fel, mert a tojás ettől összecsomósodhat. Ha van rá lehetőség, maghőmérővel ellenőrizzük a hőfokot; legfeljebb 85 fokig melegítjük, közben folyamatosan kevergetjük. Amikor már besűrűsödött, a tűzről lehúzzuk, a citromhéjat és a vaníliát belevegyítjük.

A csokoládés öntethez feltesszük a vizet, belekeverjük a kakaóport és a cukrot, és addig forraljuk, amíg a massza teljesen be nem sűrűsödik. A tűzről lehúzva belekeverjük a vajat, végül a rumot is hozzáadjuk.

Nagyobb tálba rakjuk a piskótakockákat, kevés dióval megszórjuk, ráöntjük a vaníliás krémet, majd a csokoládéöntetet, a tetejét megszórjuk dióval. Tejszínhabbal tálaljuk.

Finn mézes keksz

Van egy kis elmaradásom, egy karácsonyi mézeskalács recept - most éppen keksz formájában - amit eddig sajnos nem volt időm felrakni, de végre ráérek, úgyhogy gyorsan pótolom. Tudom, már február eleje van, de jövőre is lesz karácsony, egyébként meg még most is, minden reggel, munkába menet, elrágcsálok egyet, a januári sütésből…

Karácsonyra kaptam egy nagyon szép kis mézeskalács csomagot, ami tele volt gyönyörűen feldíszített mézesekkel. Olyan szépek voltak, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy nem eszem meg őket, hanem elrakom dísznek, de ez így utólag, elég naiv gondolat volt, mert fél óra múlva már egy szem sem maradt...

Mivel ez volt a legfinomabb mézeskalács, amit valaha ettem, el is kértem a receptjét. Kiderült, hogy a nagyon népszerű, finn karácsonyi mézeskalács recept alapján készült, kicsit csalódott is voltam, mert valami különlegesebbet vártam, főleg, hogy korábban már kóstoltam ezt a változatot, és közel sem volt olyan finom, mint ez a mostani.

Aztán sütés közben rájöttem, hogy az én recept változatomban lévő, két apró módosítás miatt lett sokkal finomabb. Az egyik a sütési hőfok volt, 180 fok helyett 160 fokon sütöttem, nagyon rövid ideig. A másik a tészta vastagsága, nagyon vékonyra nyújtottam, 1-2 mm-esere, és ettől lett olyan ropogós és Mese kekszszerű, aminek nem lehet ellenállni. (Mese keksz kedvelőknek érdemes a mézesek alját egy kis csokiba is belemártani.)

Nálam legutóbb egy gyors, tojáshabdíszítés nélküli, sütipecséttel mintázott változat készült. Egyébként most próbáltam először a süti nyomdázást, igazán jó móka, haladós, de mégis mutatós a végeredmény, érdemes beszerezni egy ilyen pecsétet.

Hozzávalók:

- A mézeskalácshoz:

  30 dkg vaj vagy margarin

  30 dkg cukor

  3 db tojás

  25 dkg méz

  2 teáskanál őrölt gyömbér

  2 teáskanál őrölt szegfűszeg

  2 teáskanál őrölt fahéj

  1 teáskanál reszelt narancshéj

  1 kg finomliszt

  3 kávéskanál szódabikarbóna

- A cukormázhoz:

  1 tojásfehérje

  150 g szitált porcukor

Elkészítés:

A mézet a fűszerekkel összeforralom, majd a tűzről levéve hozzáadom a vajat és jól összedolgozom egészet. Félre rakom hűlni.  

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét felverem, a sárgáját pedig kikeverem a cukorral. A felvert fehérjét hozzákeverem a sárgájához.

A lisztet elkeverem a szódabikarbónával, majd hozzáadom a mézes margarint és a cukros tojást.

A tésztát összegyúrom és egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Nyújtás előtt hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. Lisztezett felületen kb. 2 mm vékonyra nyújtom, kiszúrom, és sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom. 160 fokosra előmelegített sütőben (gázsütő 1-es fokozat)  6-7 perc alatt megsütöm.

A cukormázhoz a tojásfehérjét (nem túl kemény) habbá verem, hozzáadom az átszitált porcukrot. Habverővel 7 percen keresztül keverem, amíg sűrű, tejföl állagú nem lesz. Egy habzsákba/zacskóba kanalazom, és gyors mozdulatokkal feldíszítem a mézeskalács tetejét.

Narancsos-kardamomos-pisztáciás bonbon

Pisztáciás bonbont nem most készítettem először. Minden alkalommal finomak lettek, de a külsejükön finomítanom kellett, azt hiszem harmadjára sikerült is.

Elsőre a pisztácia paszta színével nem voltam megelégedve, mert szép, élénkzöld krémet vártam, ami helyett egy semmitmondó barna árnyalatot kaptam. Az ízével nem volt baj, de tovább keresgéltem, és Katucinál meg is találtam a tökéletes zöldet, amit blansírozással sikerült elérnie.

Másodjára a fehér csokiburkot apróra darált pisztáciával szerettem volna megszínezni, de hiába mentem át rajta még egy soron mozsárral is, szemcsés és darabos maradt a pisztáciőrlemény, ezért már bele se kevertem a csokiburokba.

Harmadjára már Matcha teaporral próbáltam megszínezi a csokihüvelyt, ami végre olyan lett, mint amilyennek elképzeltem :). Egyből ezzel kellett volna kezdenem, csak attól féltem, hogy a tea íz nagyon intenzíven fog jelentkezni, és belezavar a pisztáciás ízbe, de szó sincs erről. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem éreztem a tea ízt :/.

Szóval a receptet megtaláltam, és ha sikerül sótlan pisztáciát is vennem a boltban - amit egyáltalán nem egyszerű beszerezni, azért az Aldiban szokott lenni – már készülhet is a finom pisztáciás bonbon, Praliné Zsuzsi receptje alapján, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki :)!

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A pisztácia pasztához (50 g kell belőle):

  100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

  50 g mandula

  100 g cukor

  100 ml forró víz

  egy csipet só

- A narancsos krémhez:

  1/2 bionarancs leve és héja (vagy szárított narancshéj)

  70 g fehér csoki

  1 késhegynyi őrölt kardamom

  4 ek. habtejszín

  2 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g fehér csoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.

A narancsos krémmel folytatom: a tejszínt a kardamommal és a narancshéjjal felforralom, és még melegen belekeverem az összedarabolt fehér csokit, végül a narancslevet is beleöntöm. Amikor már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzáadom, és jól összekeverem.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a Matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Jöhetnek a krémek: a habzsákba töltött narancsos, majd a pisztáciás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Mákos - narancsos & Tonkababos bonbon

Mákos – narancsos bonbon

Katuci blogján akadtam rá erre a mutatós bonbonra, olyan jól nézett ki, ahogy a mák megpöttyözte a fehér csokiburkot, hogy már csak ezért ki kellett próbálnom. Ehhez képest sima, mák nélküli burokban készítettem el elsőre, mert azon a héten a bonbonos barátnőmtől gyönyörű transzfer fóliákat kaptam, és egy mágneses polikarbonát formát is kölcsönbe, amiket azonnal tesztelnem kellett. 

A mágneses forma lényege, hogy az alja egy mágneses lap, amit le lehet pattintani a szintén mágneses felső résztől. A kettő közé színes, kakaóvajjal mintázott fóliát lehet rakni, amiről a minta ráolvad a sablonba öntött olvasztott csokira. Ez a technológia zseniális, apró, szép kis mintákkal lehet a bonbonokat díszíteni, gyorsan és egyszerűen, én teljesen beleszerettem :). Az egyetlen hátránya, hogy nem egyszerű beszerezni ezeket a mágneses formákat, webshopokból lehet rendelni, elég drágán. Talán külföldi oldalakon valamivel olcsóbb. Mindezek ellenére érdemes egy ilyen formát beszerezni, mert a végtelenségig lehet variálni benne a bonbonokat, a különféle mintázatú transzfer fóliák miatt.

A mákos töltelékről még annyit, hogy igazán különleges lett az egész mák állaga miatt, a barátaim közül még azoknak is tetszett, akik annyira nem rajonganak a fehér csokiért :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A mákkrémhez:

  70 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g fehér csoki

  fél rúd vanília vagy 4 ek. frissen facsart citromlé 

  3 tk. mák

  1 kezeletlen narancs reszelt héja

- A csokiburokhoz:

  200 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  2 tk. egész mák

Elkészítés:

A mákkrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a vanília kikapart magjaival, a mákkal és a narancshéjjal.  A tűzről levéve, 2-3 részletben hozzáadom az összedarabolt fehér csokit, és addig keverem, amíg teljesen egynemű nem lesz. Hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 35-34 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat, végül a mákot is hozzáadom.
A transzfer fóliát méretre vágom, és a mintázattal felfelé belehelyezem a mágneses polikarbonát formába.
A csokimasszát tovább hűtöm 31-30 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtelt, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a mákkrémmel úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak.

A maradék fehér csokit újra temperálom, a bonbonokra öntöm és habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Tonkababos bonbon

Tonkabab: a mágikus, titokzatos fűszer. Nagyon sok izgalmas cikket olvastam erről a fűszerkülönlegességről, és elsőre egy olyan desszertben szerettem volna kipróbálni, amiben jól érvényesül karakteres íze. Ez az egyszerű, tonkababos csokikrém jó választásnak tűnt – és az is lett :). A tonkababtól igazán különleges lett a csokikrém. Ez a fekete színű, mandula alakú fűszer ízeiben és illatában a vaníliát, mandulát, a fahéjat és a szegfűszeget egyaránt idézi. Dél – Amerikából származik, csokoládés desszertek fűszerezésére használják. Nagy mennyiségű fogyasztása sajnos veszélyesnek minősül, kumarin tartalma miatt több országban törvényileg tiltott. Mindezek ellenére, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom, és kis mennyiségben nem ártalmas.

Ezt a receptet is Katucinál találtam, de Praliné Zsuzsinál és Vianne-nál is megtalálható ez a változat, ami nem véletlenül ilyen népszerű :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A tonkababos krémhez:

  60 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsoki (nálam Milka noisette)

  1 tonkabab

- A csokiburokhoz:

  200 g 70-80%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A töltelékhez a tonkababot a tejszínhez reszelem egy finom lyukú reszelőn, és felforralom. A lángról levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a tonkababos-csokis krémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30-40 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából. 

Diókrémes - fehér csokis praliné & Kávés - narancsos bonbon

Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.

Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.

Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:

1. maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton  belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem   el   megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
2. porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
3. polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele­, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :).  Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
4. csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%)  érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb  a webshopokban is körbe fogok nézni.
5. egyéb eszközök:

·  habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a  legprecízebben lehúzni, a csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.

·    duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához. Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.

·         üzletek, webshopok:

                    ÁzsiaBt.

      Gasztroshop

      Desszertmester

      Écsy Kft.

      Goodwill Kft.

      Food-Pack Kft.

      Miláno-Ker Kft.

      Culinaris

      Stahl direkt

      Sőregi tortadekor

      Tortavarázs
      Bravico Trade Kft.

      Cukrász webáruház
      Tchibo webáruház

Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran belevághat a bonbongyártásba.

Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.

Diókérmes-fehércsokis praliné

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A főzött diókrémhez:

  5 dkg darált dió

  1-2 ek. cukor

  0,5 dl tejszín

  2 tk. vaj

- A vaníliás fehér csoki krémhez:

  1-2 ek.  tejszín

  5 dkg fehér csoki

  fél vaníliarúd magjai vagy 1 tk. vanília aroma

- A csokiburokhoz:

  20 dkg étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom hűlni.

Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom, és hagyok helyet a lezáráshoz is.

A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Kávés-narancsos bonbon

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A krémhez:

  5 dkg jó minőségű étcsokoládé ( 55 %)

  1 ek. feketekávé

  0,2 dl tejszín

  1-2 ek. kandírozott narancshéj

- A csokiburokhoz:

  20 dkg jó minőségű étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és  a kandírozott narancshéjat is. A krémet hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a bonbonokat.