Paradicsomos-padlizsános-paprikás bulgur

Egy sütőben sült bulgur receptre akadtam pár hete, de egy hónapja is volt már. Mivel sütve minden sokkal finomabb, és bulgurt még csak főzve csináltam, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz. Nem is csalódtam, a legfinomabb bulgur lett, amit eddig készítettem, viszont a receptet valahogy sikerült elkevernem. Elfelejtettem lementeni, és nagyon sajnáltam volna, ha nem találom meg, de szerencsére a húgomnak még akkor frissen tovább küldtem, aki most a segítségemre sietett, és visszaküldte nekem. Köszönet érte neki, és Limarának is.

A recepten csak annyit változtattam, hogy paprikát is tettem bele, a kislányom miatt, akinek most ez a kedvence, egyébként meg nagyon jól passzol bele.

Hozzávalók:
- A bulgurhoz:
  250 g bulgur
  4 dkg vaj
  500 g padlizsán (2 nagyobb padlizsán)
  250 g paradicsom (hámozott, konzerv is jó)
  1-2 piros húsú paprika
  1 közepes fej hagyma
  1-2 gerezd fokhagyma
  1 csokor petrezselyem aprítva
  2-3 evőkanál olívaolaj
  1 dl tejszín
  100 g reszelt sajt
  só, (cayenne bors)
- Az öntethez:
  joghurt
  friss bazsalikom
  borsikafű

Elkészítés:

A bulgurt a vajon megpirítjuk, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, majd 5-10 perc főzés után levesszük a tűzről és fedő alatt tovább puhítjuk és hűlni hagyjuk.

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a kb. 1-1,5 cm-es kockákra vágott padlizsánt, olajon, kis lángon kevergetve kb. 20 percig pároljuk. Az utolsó 5 percben hozzáadjuk a hasonló méretűre darabolt paprikát, végül a kockára vágott paradicsomot is beleforgatjuk.

A bulgurhoz hozzákeverjük a párolt zöldségeket, a sajtot, a tejszínt, a petrezselymet, sózzuk és borsozzuk.

Egy magasabb falú tepsibe kanalazzuk, hideg sütőbe tesszük, 180 fokon kb. fél óra alatt megsütjük. Bazsalikomos joghurttal tálaljuk.

Epres rebarbara krémleves

Elsőre almával készítettem ezt a rebarbara krémlevest, ami almalevesnek indult, de az arányokat tekintve végül rebarbara lett.

A szokásos almalevesemet szerettem volna feldobni valamivel, amitől kicsit különlegesebb lesz, és ehhez pont megfelelt a fagyasztóban talált rebarbara kesernyés íze. Az almához is jól passzolt, az eperhez meg főleg.

Hozzávalók:
400 g rebarbara
200 g eper vagy 2 nagyobb alma
5 ek. cukor
1 tk. só
2 dl tejszín

Elkészítés:
A rebarbarát megmossuk és 1-2 cm-es darabokra vágjuk. Egy fazékba rakjuk, felöntjük 7,5 dl vízzel, hozzáadjuk a cukrot és a sót, lefedve főzzük.
Amikor a rebarbara már szétfőtt, leturmixoljuk az eperrel együtt.
A tejszínnel felöntjük és kicsit összeforraljuk.
Hidegen, apróra vágott eperrel megszórva tálaljuk.
Ha eper helyett almával készítjük, az összeturmixolt rebarbara krémlevesbe beleszórjuk a kis kockára vágott almát, alacsony fokozaton pár perc alatt puhára főzzük, végül a tejszínt is hozzáöntjük.

Juharszirupos körtetorta

Elhatároztam, hogy készítek egy olyan sajttortát, aminek az oldalát teljesen bevonja a morzsaalap, egy vékony, ropogós peremet adva a tortának.

Láttam valahol egy hasonlót fotón, és annyira jól nézett ki… pontosan olyat szerettem volna sütni.

Nem tűnt nehéz feladatnak, egy mascarpone krémet kikeverni és morzsaalapot sütni, arra gondoltam, talán még gyorsan el is készülök vele.

Aztán amikor harmadjára álltam neki a morzsaalapnak, az már nem volt annyira vicces, de addigra a fejembe vettem, hogy csakazértismegcsinálom!
Igazából ott rontottam el, hogy az első két alkalommal sütöttem az alapot – először vajjal elkevert morzsát, másodszor egy linzertésztát – amitől a tésztaperem összeesett, és csak 2 cm magas lett.
A kekszmorzsából pohárkrém, a linzerből egy karamellizált almás torta lett, szóval legalább lett egy csomó édesség itthon.

Végül harmadjára is belekezdtem a morzsaperembe, egy sütés nélküli verzióba, ami sikerült, és szép magas lett.

Annak ellenére, hogy jól megdolgoztam vele, ez egy nagyon egyszerű, sütés nélküli sajttorta recept lett, amit gyorsan össze lehet dobni, és még mutatós is.

Hozzávalók:

(18 cm átmérőjű kapcsos tortaformához)

- Az alaphoz:

  20 dkg zabkeksz

  1 csipet só

  4 dkg barna cukor

  7,5 dkg olvasztott vaj

- A formához:

  kevés vaj

- A krémhez:

  25 dkg mascarpone

  10 dkg juharszirup

  1 evőkanál vaníliaaroma

  5 dkg porcukor

  2,5 dl hideg tejszín

- A tetejére:

  2 közepes körte

  2 evőkanál juharszirup

Elkészítés:

A zabkekszet késes aprítóban finomra daráljuk, hozzáadjuk a kihűlt vajat, a sót és a barna cukrot, a géppel jól összedolgoztatjuk.

A tortaformát vékonyan kivajazzuk, sütőpapírral kibéleljük, majd belenyomkodjuk a kekszmorzsát úgy, hogy a peremére is jusson, 5-6 cm magasan. A morzsával kibélelt formát a hűtőbe tesszük.

A tejszínt 2 evőkanál porcukorral robotgéppel kemény habbá verjük, félrerakjuk. Pár perc alatt a mascarponét is levegősre verjük, majd hozzáadjuk a juharszirupot, a vaníliaaromát és a maradék porcukrot. A 2 krémet óvatosan összekeverjük, a kekszmorzsára halmozzuk és elegyengetjük, majd 1-2 órát a hűtőben pihentetjük.

A körtét a héjával, magházával együtt 3 mm vékony szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. A tetejét a juharsziruppal megkenjük, és 230 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

A torta tetejét a kihűlt körteszeletekkel díszítjük.

A recept a Kifőztük magazinban is megjelent.

Céklás penne

Odavagyok a színes tésztákért, legutóbb egy ciklámen színű, céklával színezett szélesmetélt receptet néztem ki, hogy elkészítsem vacsorára.

Ez végre elég indok volt arra, hogy levegyem a szekrény tetején porosodó tésztanyújtó gépemet, amit sajnos elég ritkán használok.
Hiába finomabb a frissen gyúrt változat, ha tésztás ételt készítek, azt általában a gyorsasága miatt teszem, mert épp nincs idő másra, ezért ilyenkor száraz tésztát használok.
Most viszont – a receptem szerint – a céklás masszát a nyers tésztába kellett keverni, ezért végre értelmet nyert a tésztanyújtó gépem. A nyers tészta nagyon szép színű lett, az állaga is rendben volt, már alig vártam, hogy kifőzzem, de végül csalódnom kellett. A főzéstől teljesen kifakult a színe, és hiába volt finom, ezzel számomra elvesztette az érdekességét.

Azért nem adtam fel, másnap újra nekiálltam. Elkészítettem a céklás szószt, kifőztem egy csomag pennét, amit a céklás szószba utólag kevertem bele. Az eredmény fantasztikus lett, pont, amilyet szerettem volna: rikító ciklámen színű tészta :)!
A recept a Kifőztük magazin áprilisi számában is megtalálható. 

Hozzávalók:

(4 személyre)

3 közepes cékla

3 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál vörösbor
2 dl zöldségleves

3 gerezd fokhagyma

kakukkfű

reszelt parmezán

60 ml tejszín

1 teáskanál cukor

50 dkg penne tészta

só

frissen őrölt bors

- A tálaláshoz:

  1 evőkanál mák

  bazsalikomlevél

  reszelt parmezán

Elkészítés:

A megpucolt, kisebb kockákra vágott céklát és a fokhagymát kiolajozott tepsibe rakjuk, 1 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, kakukkfűvel, sóval és borssal megszórjuk. 200 fokos sütőben 45 perc alatt megsütjük.
Késes aprítóban pépesítjük, majd hozzáadjuk a balzsamecetet, a bort, a sajtot és a maradék olívaolajat. A mákot száraz serpenyőben 2 perc alatt megpirítjuk, az edényből kiszedve félretesszük. A céklapürét a serpenyőbe kanalazzuk, felöntjük a húslevessel, a tejszínnel, hozzáadjuk a cukrot, és összeforraljuk.
A tésztát megfőzzük, leszűrjük, a céklás szósszal jól elkeverjük. Aprított bazsalikomlevéllel, a pirított mákkal és parmezánnal megszórva tálaljuk.  

Guinness-muscovado karamell bonbon

Egy újabb fantasztikus bonbon variációt találtam Praliné Zsuzsinál, ráadásul férfi ízlésnek megfelelőt, pont olyat, amilyet kerestem :).

A recept már első olvasásra megfogott: a sör és az étcsoki keserűsége nagyon jól illik egymáshoz, amit még külön kiemel a muscovado cukor melanszos ízvilága, a sós karamella rétegről már nem is beszélve...

Miután (az 5. boltban) végre sikerült beszereznem a Guinness sört, elkészült a bonbon, ami bár egy kicsit időigényes volt - a díszített csokiburoknak és a két réteg tölteléknek köszönhetően – nagyon finom lett. Egyedül a Guinness sör ízével nem voltam megelégedve, na nem a bonbonban, hanem úgy önmagában. Most kóstoltam először, és valami hihetetlenül finom barna sörre számítottam – lehet hogy pont ez volt a baj, hogy túl sokat vártam tőle – de „floating widget” ide vagy oda, az enyémbe még csak elég buborék sem jutott :/.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A muscovado karamellhez:

  20 g habtejszín (min. 30%-os, állati)

  10 g Guinness

  40 g cukor

  10 g glükózszirup/akácméz

  30 g muscovado cukor

  50 g vaj

  1 csapott kk. só

- A Guinness-ganache-hez:

  50 g étcsokoládé

  5 g muscovado cukor

  20 g habtejszín

  20 g Guinness

  7 g vaj

- A csokiburokhoz:

  30 g fehér csokoládé

  céklapor 

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A karamellel kezdem: a habtejszínt elkeverem a Guiness-szel és meglangyosítom.

A glükóz szirupot a cukor felével elkezdem melegíteni. Amikor már kezd karamellizálódni, hozzáöntöm a cukor másik felét is, és borostyán színűre karamellizálom az egészet.

A karamellhez hozzáadom a muscovado cukrot is, és addig kevergetem, amíg el nem olvad.

A tűzről levéve, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a Guinness-szes tejszint, a tűzhelyre időnként visszatéve addig kevergetem, amíg teljesen egynemű nem lesz. A sót is hozzáadom, 50 fokosra hűtöm, és a vajat is belekeverem.

A Guinness-ganache elkészítésével folytatom:
a habtejszínt megmelegítem, felolvasztom benne a muscovado cukrot.  Langyosra hűtöm, majd belekeverem a Guinness-t is. Az étcsokit megolvasztom, majd több lépésben hozzákeverem a Guinness-tejszin keveréket, végül a vajat is hozzáadom.

A csokiburok díszítéséhez a fehér csokit megolvasztom és temperálom, a céklaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.

Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a muscovado karamellt majd a Guinness-ganache-t is, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Kávés-kardamomos bonbon

Az első kávés bonbonom… Egy ideje már tervezem, hogy elkészítem - pontosan tavaly karácsony óta, amikor még megvettem hozzá a kávémintás transzfer fóliát. Azóta persze csak porosodik a bonbonos cuccaim között, mert még mindig nem vettem hozzá mágneses polikarbonát formát. A napokban viszont, kezembe akadt a bonbonozós barátnőmtől kölcsön kapott, mágneses polikarbonát forma – már rég azt hittem, hogy visszaadtam, de ezek szerint mégsem (remélem nem hiányolta, titokban azért nagyon megörültem neki :) ).

Már csak egy jó kis recept hiányzott a kávémintás kávés bonbonokhoz, amit Katucinál meg is találtam. Egy nagyon kávés, kardamommal ízesített változatot választottam tőle, amit ajánlok mindenki figyelmébe, akár kávé helyett is.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A kávékrémhez:

  70 ml legalább 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsokoládé

  fél tk. őrölt kardamom

  3-5 tk. instant kávé

- A csokiburokhoz:

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A kávékrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a kardamommal, hozzáadom a kávéport, majd a feldarabolt tejcsokit is belekeverem. A ganache-t simára keverem, és berakom a hűtőbe.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a kávékrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Ricottás-sonkás pappardelle bazsalikommal

Donna Hay receptje alapján készítettem el ezt az ízletes tésztaételt. Eredetileg prosciutto sonkát használt hozzá, nálam viszont a hasonló jellegű, füstölt házi sonkából készült, ami tökéletesen passzol a ricotta és bazsalikom ízvilágához. A tetején tálalt tojás csak ráadás, nagyon jól mutat, ahogyan a lágyra főzött sárgája ráfolyik az egészre, igazából ezért tetszett meg ez az étel :).

Pappardelle tésztát is sikerült beszereznem hozzá, ami lényegében egy vastagabb széles metélt, rusztikusabb fogásokhoz illik. Korábban még nem ettem ilyet, de nagyon megtetszett. Mostanában kaptam rá a tésztafélék variálásra, pontosabban csak megpróbálom beszerezni, amit a receptben írnak, és nem helyettesítem az otthon meglévő, teszem azt szarvacska tésztával. Mert nem véletlen, hogy az olaszok közel 350(!) féle száraztésztát különböztetnek meg, amelyek igazodnak a különféle alapanyagokból készített, változatos sűrűségű és állagú feltétekhez.

Hozzávalók:

400-500 g pappardelle tészta

1 ek. olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

300 ml főzőtejszín

40g reszelt parmezán + a tálaláshoz

180 g prosciutto sonka vagy házi sonka

200 g ricotta

2 marék bazsalikom + a tálaláshoz

só, bors

4 tojás 

Elkészítés:

A tojással kezdem. Pár napja a Chili & Vanília blogon találtam egy egyszerű, jó módszert a buggyantáshoz; nem kell hozzá vákuum, ecet és örvény se, mégis tökéletesen működik. Egy mélyebb serpenyőben egy kevés vizet melegítek, kb. annyit, hogy majd ellepje a tojásokat. Amikor a víz már gyöngyözni kezd, a hőfokot alacsonyra veszem, és nagyon óvatosan, egy kisebb tálkából egyesével a vízbe pottyantom a tojásokat. Nem nyúlok hozzájuk, hagyom, hogy szépen megfőljenek. 3-4 perc múlva a tojásokat egy szélesebb szűrőkanállal óvatosan, egyesével kiszedem. 

A tésztát egy nagy fazék, forrásban lévő, sós vízben 7-8 perc alatt megfőzöm.

A fokhagymát, az olívaolajat egy serpenyőben felmelegítem, és fél perc alatt megpirítom benne a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Belekeverem a tejszínt és a ricottát, simára keverem és egy percen keresztül forralom. Hozzáadom a vékonyra vágott sonkát, a bazsalikomot és a parmezánt, sóval, borssal ízesítem, végül a tésztát is beleforgatom.

A tojásokat lecsepegtetem, majd tálaláskor a tészta tetejére teszem, megszórom reszelt parmezánnal és bazsalikommal díszítem. 

Mákos - narancsos & Tonkababos bonbon

Mákos – narancsos bonbon

Katuci blogján akadtam rá erre a mutatós bonbonra, olyan jól nézett ki, ahogy a mák megpöttyözte a fehér csokiburkot, hogy már csak ezért ki kellett próbálnom. Ehhez képest sima, mák nélküli burokban készítettem el elsőre, mert azon a héten a bonbonos barátnőmtől gyönyörű transzfer fóliákat kaptam, és egy mágneses polikarbonát formát is kölcsönbe, amiket azonnal tesztelnem kellett. 

A mágneses forma lényege, hogy az alja egy mágneses lap, amit le lehet pattintani a szintén mágneses felső résztől. A kettő közé színes, kakaóvajjal mintázott fóliát lehet rakni, amiről a minta ráolvad a sablonba öntött olvasztott csokira. Ez a technológia zseniális, apró, szép kis mintákkal lehet a bonbonokat díszíteni, gyorsan és egyszerűen, én teljesen beleszerettem :). Az egyetlen hátránya, hogy nem egyszerű beszerezni ezeket a mágneses formákat, webshopokból lehet rendelni, elég drágán. Talán külföldi oldalakon valamivel olcsóbb. Mindezek ellenére érdemes egy ilyen formát beszerezni, mert a végtelenségig lehet variálni benne a bonbonokat, a különféle mintázatú transzfer fóliák miatt.

A mákos töltelékről még annyit, hogy igazán különleges lett az egész mák állaga miatt, a barátaim közül még azoknak is tetszett, akik annyira nem rajonganak a fehér csokiért :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A mákkrémhez:

  70 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g fehér csoki

  fél rúd vanília vagy 4 ek. frissen facsart citromlé 

  3 tk. mák

  1 kezeletlen narancs reszelt héja

- A csokiburokhoz:

  200 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  2 tk. egész mák

Elkészítés:

A mákkrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a vanília kikapart magjaival, a mákkal és a narancshéjjal.  A tűzről levéve, 2-3 részletben hozzáadom az összedarabolt fehér csokit, és addig keverem, amíg teljesen egynemű nem lesz. Hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 35-34 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat, végül a mákot is hozzáadom.
A transzfer fóliát méretre vágom, és a mintázattal felfelé belehelyezem a mágneses polikarbonát formába.
A csokimasszát tovább hűtöm 31-30 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtelt, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a mákkrémmel úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak.

A maradék fehér csokit újra temperálom, a bonbonokra öntöm és habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Tonkababos bonbon

Tonkabab: a mágikus, titokzatos fűszer. Nagyon sok izgalmas cikket olvastam erről a fűszerkülönlegességről, és elsőre egy olyan desszertben szerettem volna kipróbálni, amiben jól érvényesül karakteres íze. Ez az egyszerű, tonkababos csokikrém jó választásnak tűnt – és az is lett :). A tonkababtól igazán különleges lett a csokikrém. Ez a fekete színű, mandula alakú fűszer ízeiben és illatában a vaníliát, mandulát, a fahéjat és a szegfűszeget egyaránt idézi. Dél – Amerikából származik, csokoládés desszertek fűszerezésére használják. Nagy mennyiségű fogyasztása sajnos veszélyesnek minősül, kumarin tartalma miatt több országban törvényileg tiltott. Mindezek ellenére, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom, és kis mennyiségben nem ártalmas.

Ezt a receptet is Katucinál találtam, de Praliné Zsuzsinál és Vianne-nál is megtalálható ez a változat, ami nem véletlenül ilyen népszerű :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A tonkababos krémhez:

  60 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsoki (nálam Milka noisette)

  1 tonkabab

- A csokiburokhoz:

  200 g 70-80%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A töltelékhez a tonkababot a tejszínhez reszelem egy finom lyukú reszelőn, és felforralom. A lángról levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a tonkababos-csokis krémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30-40 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából. 

Diókrémes - fehér csokis praliné & Kávés - narancsos bonbon

Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.

Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.

Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:

1. maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton  belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem   el   megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
2. porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
3. polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele­, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :).  Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
4. csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%)  érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb  a webshopokban is körbe fogok nézni.
5. egyéb eszközök:

·  habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a  legprecízebben lehúzni, a csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.

·    duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához. Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.

·         üzletek, webshopok:

                    ÁzsiaBt.

      Gasztroshop

      Desszertmester

      Écsy Kft.

      Goodwill Kft.

      Food-Pack Kft.

      Miláno-Ker Kft.

      Culinaris

      Stahl direkt

      Sőregi tortadekor

      Tortavarázs
      Bravico Trade Kft.

      Cukrász webáruház
      Tchibo webáruház

Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran belevághat a bonbongyártásba.

Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.

Diókérmes-fehércsokis praliné

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A főzött diókrémhez:

  5 dkg darált dió

  1-2 ek. cukor

  0,5 dl tejszín

  2 tk. vaj

- A vaníliás fehér csoki krémhez:

  1-2 ek.  tejszín

  5 dkg fehér csoki

  fél vaníliarúd magjai vagy 1 tk. vanília aroma

- A csokiburokhoz:

  20 dkg étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom hűlni.

Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom, és hagyok helyet a lezáráshoz is.

A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Kávés-narancsos bonbon

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A krémhez:

  5 dkg jó minőségű étcsokoládé ( 55 %)

  1 ek. feketekávé

  0,2 dl tejszín

  1-2 ek. kandírozott narancshéj

- A csokiburokhoz:

  20 dkg jó minőségű étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és  a kandírozott narancshéjat is. A krémet hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a bonbonokat.

Sertéscsíkok Stroganoff módra

Vicces dolog történt ma velem. Sertés Stroganoffot akartam főzni, amit általában fejből dobok össze, de most úgy gondoltam, ha már feltöltöm a receptet, kicsit körbenézek a neten, mások hogyan készítik.

Az első találat Mindmegettéről származott. Ahogy elkezdtem olvasni, már a hozzávalókat is ismerősnek találtam, az elkészítésről nem is beszélve… Aztán a recept végére érve láttam, hogy ezt a receptet még én küldtem be régen, hat évvel ezelőtt :)…

A recepthez tartozó hozzászólásokban páran firtatták, hogy milyen hozzávalók férnek bele a Stroganoff elkészítési módba.

Már csak ezen felbuzdulva is utánanéztem az eredetének, és fél óra böngészés után teljesen összezavarodtam, annyi féle sztori, és variáció létezik. Aztán Flatcat-nél találtam egy nagyon jó kis történelmi áttekintést, akit érdekel klikk ide.

Hozzávalók:

tej + 2 gerezd reszelt fokhagyma a páchoz

50 dkg sertéskaraj

2 ek. zsír

1 nagy ek. mustár

1 nagy fej vöröshagyma

25 dkg gomba (lehetőleg erdei)

1 ek. liszt

2 dl marhahúsleves alaplé (készülhet egy 1/3 marhahús leveskockából is)

1,5 dl tejszín (vagy tejföl)

1,5 dl tejföl

1 dl fehérbor vagy rozé (elhagyható)

10 dkg (3 db) csemegeuborka

Elkészítés:

A sertéshúst 1 cm vastag csíkokra vágom, sóval és borssal megszórom. Előző este bepácolom annyi fokhagymás tejbe, amennyi éppen ellepi.

Másnap a húst lecsöpögtetem, hozzáadom a mustárt, egy kis sót és borsot, jól elkeverem, és beteszem a hűtőbe pácolódni, amíg előkészítem a többi hozzávalót.

A zsír felét egy serpenyőben felhevítem, beleteszem a csíkokra vágott húst, közepesen magas fokozaton addig pirítom, amíg aranysárga kérget nem kap, nekem ez kb. 10-15 percbe telt. A megpirult sertéscsíkokat kiszedem egy tányérra és alufóliával letakarom.

A serpenyőben felolvasztom a zsír másik felét, majd rászórom az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítom. 

Következő lépésként hozzáadom a felszeletelt gombát, egy kis só és bors kíséretében. A lángot lejjebb tekerem a serpenyő alatt, és fedővel lefedem, 10 percig párolom az egészet, időnként megkeverem.

Amikor a gombáról már minden lé elfőtt, megszórom a liszttel, elkeverem, 1-2 percet pirítom, utána ráöntöm a bort is. 1-2 percig fedő alatt, a borban is párolom, majd hozzáöntöm a húsleves alaplevet.

A tejfölt a tejszínnel elkeverem, ezt is ráöntöm, végül a vékony csíkokra vágott csemegeuborkát és a húst is beleteszem. Fedő alatt, alacsony fokozaton, időnként megkeverve még 15 percig rotyogtatom, a végén sóval, borssal ízesítem.

Díszítésként friss petrezselyemzölddel megszórom, tésztával, sült krumplival vagy főtt rizzsel tálalom.

Megjegyzés:

Ha csirkemellből készítem, nem szoktam tejbe pácolni, mert anélkül is megpuhul.

Citromkrémes habos cupcake

Pár hónapja mentettem le ezt a receptet cupcakesgaren.com-ról, mert nagyon megtetszett a fotó, amit készítettek róla. Egy villával belevágtak a sütibe, és a citromkrém folyt ki belőle, nagyon gusztusosan nézett ki. Ezen kívül az is csábítóan hangzott, hogy 40 perc alatt elkészül az egész.

Ma kipróbáltam, mutatós és finom lett, 40 perc alatt. 

Szóval csak ajánlani tudom :)!

Hozzávalók:

(Kb. 12 db cupcakehez)

- A tésztához:

  250 ml tejszín

  220 g porcukor
  225 g liszt

  2 tojás

  1 citrom reszelt héja

- A citromkrémhez:

  125 ml frissen facsart citromlé
  100 g vaj
  100 g cukor

  1 tojás

  3 tojássárgája

- A habhoz:

  3 tojásfehérje

  110 g porcukor

Elkészítés:

Először elkészítem a tésztát: a tejszínt, a porcukrot és a tojásokat egy nagy tálba teszem, és kézi habverővel jól összedolgozom az egészet. Fokozatosan hozzászitálom a lisztet, végül beleszórom a citromhéjat is. Addig keverem, amíg sűrű, sima állagú tésztát nem kapok.

A muffinformát papírkosárkákkal kibélelem, és szétosztom a tésztát. Előmelegített sütőben 180 fokon (gázsütő 2-es fokozat) 15-20 perc alatt megsütöm őket.

Amíg az elkészült sütiket (tepsistől) félrerakom hűlni, elkészítem a citromos krémet.

Egy serpenyőben a citromlében felolvasztom a vajat, majd hozzáadom a cukorral elkevert tojást, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, amíg a krém sűrű, fényes állagú nem lesz. Félrerakom hűlni.

A habhoz felverem a tojásfehérjéket, fokozatosan hozzáadagolom a porcukrot. Ha egy csepp ecetet is cseppentek hozzá, fényesebb habot kapok. 

A kihűlt sütik tetejéből egy kiskanállal kivágok egy  akkora darabot, hogy két evőkanálnyi citromkrém elférjen a mélyedésben. A kivágott lyukakban szétosztom a krémet.

A felvert habot egy zacskóba kanalazom, a zacskó egyik csücskébe rendezem az egészet, majd ollóval kivágom a sarkát (vagy habzsákot használok),és minden süti tetejére nyomok egy spirált a habból.

A feldíszített süteményeket 1-2 percre visszadobom a 180 fokos sütőbe, csak annyi időre, hogy a hab megpiruljon.  

Fokhagymás morzsával sült csirkemell ragu

Hozzávalók:
- A csirkemell raguhoz:
  1 nagy pár csirkemell
  3 dl csirkehúsleves alaplé (vagy 1 erőleves kocka forró vízben feloldva)
  1 ek. olíva olaj
  3/4 bögre kockára vágott sárgarépa (kb. 2 nagyobb sárgarépa)
  3/4 bögre kockára vágott zeller (kb. 2 nagyobb zellerszár)
  3/4 bögre fagyasztott zöldborsó
  3 dkg vaj
  1,5 ek. liszt
  1/2 bögre tej
  1/2 tk. citromlé
  1 tk. szárított petrezselyemzöld
  1/4 tk. szárított kakukkfű
  só, bors
- A fokhagymás morzsához:
  1 bögre liszt
  1 tk. sütőpor
  1/2 tk. só
  1/8 tk. bors
  1 nagy gerezd fokhagyma
  4 dkg vaj
  5 dkg reszelt parmezán sajt (vagy 1/3 bögre parmezán granulátum)
  1,5 dl tejszín

Elkészítés:

A csirkemellet egészben felrakom főzni a csirkehúsleves alaplében, közepes fokozaton 8-10 percig, fedő alatt  rotyogtatom. 

A csirkemelleket egy tányérra szedem, letakarom alufóliával és félre rakom. 

A csirkehúsleves alaplevet leszűröm és két részre osztom: az egyik felét kis vízzel felhígítom, és előfőzöm benne a fagyasztott zöldborsót. Nem kell teljesen puhára főzni, mert a sütőben még puhulni fog. 

A másik felét a későbbiekben a raguhoz öntöm. 

Elkészítem a morzsát:

A lisztet, sütőport, a sót, borsot elkeverem, belereszelem a fokhagymát is. Hozzáadom a vajat, a liszttel morzsásra dolgozom. Belekeverem a parmezánt és a tejszínt, jól összedolgozom a tésztát. 

Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe 2-4 cm-es darabokat szaggatok, 230 fokra (gázsütő 5-ös fokozat) előmelegített sütőben, 10 perc alatt megsütöm. 

Amíg a tészta sül, elkészítem a csirkemell ragut: 

Egy serpenyőben közepes hőfokon olajat melegítek  beleszórom a kockára vágott hagymát, sárgarépát és a zellert. Sóval, borssal ízesítem, fedő alatt kb. 10 percig párolom. 

A zöldségeket félig megpuhult állapotban egy tányérra szedem, és a serpenyőben leragadt pörzsanyagot a vajjal fellazítom. A forró vajban megpirítom a lisztet, majd hozzáadom a tejszínt, a csirkehúslevest, a citromlevet, és petrezselyemmel, kakukkfűvel, sóval, borssal ízesítem. Pár perc alatt összeforralom. 

Az elkészült tejszínes szószba belekeverem az apró kockára darabolt főtt csirkemellet, és a zöldségeket. 

Egy nagy hőálló tálba öntöm a ragut, a tetejére morzsolom a korábban megsütött fokhagymás morzsát. 

200 fokra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütöm. 

Vanília sodó

Hozzávalók:
4 tojássárgája
8 dkg cukor
1 púpozott ek. liszt
1 cs. vaníliás cukor (vagy fél vaníliarúd)
2 dl habtejszín
5 dl tej

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral fehéredésig verem.

Hozzáadom a lisztet, apránként felengedem a tejszínnel és a tejjel, majd lassú tűzön, folyamatosan kevergetve krémmé főzöm.

Számolni kell azzal, hogy álltában is sűrűsödni fog.

Tálalás előtt lehűtöm.