Szeder-levendula bonbon

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves követőmnek 😊🎄!

Idén karácsonyra ismét elővettem és leporoltam a bonbonozós készletemet, hogy két év kihagyás után újra belemerüljek a csokigyártásba. Pár napot azért gondolkodtam előtte, hogy belekezdjek-e, mert ilyenkor legalább 4-5 félét csinálok, hogy mindenkinek jusson belőle, és ez elég sok idő. De egy percre sem bántam meg, hogy nekiálltam, mert nagyon hiányzott már, annyira szeretem csinálni. A szokásos ízekből végül 180 db lett, a barátok és a rokonok nagy örömére.

Ezt a szedres-levendulás változatot még két éve, Biuval a pocakomban kevertem ki, ezért mindig ő fog az eszembe jutni róla, főleg azért, mert rá egy hétre meg is született 😊.

Hozzávalók:
- A szederkrémhez:
  200 g friss vagy fagyasztott szeder
  100 g fehércsoki
  15 g puha vaj
  50 ml tejszín
  1 kk. szárított levendula
- A burokhoz:
  200 g fehércsoki
  1 tk. szárított levendula
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A szedret kiolvasztom, összeturmixolom és egy sűrű szövésű szűrőn átpasszírozom.

Az áttört szeret alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Hozzákeverem a levendulát és kihűtöm.

A tejszínt felforralom, a tűzről lehúzom, beletöröm a fehércsokit és homogén krémmé keverem az egészet. 35 fokosan hozzáadom a puha vajat, jól összedolgozom és végül a szederpürét is belekeverem.

A fehércsokit temperálom, a levendulát belekeverem és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a szederkrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Guinness-muscovado karamell bonbon

Egy újabb fantasztikus bonbon variációt találtam Praliné Zsuzsinál, ráadásul férfi ízlésnek megfelelőt, pont olyat, amilyet kerestem :).

A recept már első olvasásra megfogott: a sör és az étcsoki keserűsége nagyon jól illik egymáshoz, amit még külön kiemel a muscovado cukor melanszos ízvilága, a sós karamella rétegről már nem is beszélve...

Miután (az 5. boltban) végre sikerült beszereznem a Guinness sört, elkészült a bonbon, ami bár egy kicsit időigényes volt - a díszített csokiburoknak és a két réteg tölteléknek köszönhetően – nagyon finom lett. Egyedül a Guinness sör ízével nem voltam megelégedve, na nem a bonbonban, hanem úgy önmagában. Most kóstoltam először, és valami hihetetlenül finom barna sörre számítottam – lehet hogy pont ez volt a baj, hogy túl sokat vártam tőle – de „floating widget” ide vagy oda, az enyémbe még csak elég buborék sem jutott :/.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A muscovado karamellhez:

  20 g habtejszín (min. 30%-os, állati)

  10 g Guinness

  40 g cukor

  10 g glükózszirup/akácméz

  30 g muscovado cukor

  50 g vaj

  1 csapott kk. só

- A Guinness-ganache-hez:

  50 g étcsokoládé

  5 g muscovado cukor

  20 g habtejszín

  20 g Guinness

  7 g vaj

- A csokiburokhoz:

  30 g fehér csokoládé

  céklapor 

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A karamellel kezdem: a habtejszínt elkeverem a Guiness-szel és meglangyosítom.

A glükóz szirupot a cukor felével elkezdem melegíteni. Amikor már kezd karamellizálódni, hozzáöntöm a cukor másik felét is, és borostyán színűre karamellizálom az egészet.

A karamellhez hozzáadom a muscovado cukrot is, és addig kevergetem, amíg el nem olvad.

A tűzről levéve, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a Guinness-szes tejszint, a tűzhelyre időnként visszatéve addig kevergetem, amíg teljesen egynemű nem lesz. A sót is hozzáadom, 50 fokosra hűtöm, és a vajat is belekeverem.

A Guinness-ganache elkészítésével folytatom:
a habtejszínt megmelegítem, felolvasztom benne a muscovado cukrot.  Langyosra hűtöm, majd belekeverem a Guinness-t is. Az étcsokit megolvasztom, majd több lépésben hozzákeverem a Guinness-tejszin keveréket, végül a vajat is hozzáadom.

A csokiburok díszítéséhez a fehér csokit megolvasztom és temperálom, a céklaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.

Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a muscovado karamellt majd a Guinness-ganache-t is, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Répatortás cake pops

Kicsit megkésve, de nálam is beköszöntött a cake pop őrület, hála drága barátnőimnek, akik születésnapomra megleptek egy cake pop sütő formával, bizony, már ilyen is létezik!

Először nem is tudtam értelmezni a szettet, ezért inkább utána olvastam a témának.  Mint kiderült, nem csak kézzel, golyót formázva lehet sütinyalókát készíteni, hanem bármilyen tésztából gömböket lehet sütni, egy ilyen sütőforma segítségével. Ez lényegében egy két részből álló, félgömböket tartalmazó forma, aminek az egyik felébe belekanalazom a tésztát, a másik felét ráteszem, és a tészta sütés közben belekel a felső félkörbe, így a végeredmény egy gömb lesz. De a legegyszerűbb, ha egy videót mutatok róla, mondjuk ezt.

Minél többet olvastam ezekről a mutatós sütinyalókákról, annál jobban megtetszett a dolog, hihetetlen, mennyi félét lehet készíteni, nem csak ízesítésben, hanem formailag is. Néhány egyszerűbben elkészíthető, ötletes formát ki is néztem magamnak, lásd itt.

A cake pop egyébként Amerikából ered, 2008-ban egy Bakerella nevű amerikai blogger készítette el először, és adott ki szakácskönyvet ebben a témában. Nem csak a gyerekek, a felnőttek körében is népszerű lett, hiszen színes, mutatós kis falatokat lehet így nassolni, egy unalmas szelet sütemény helyett :).

Próbaképpen a Csokis brownie receptemet sütöttem meg benne, étcsoki burokba mártva, ami finom lett, csak sajnos, hungarocell hiányában, nem nagyon tudtam stabilan megszárítani őket, így össze-vissza dőltek, és elég csúnya lett a felületük. A következő alkalommal már hungarocellel felszerelkezve vágtam bele, így egész szépek lettek. A tésztát Nigella répatorta recepje alapján készítettem. 

Hozzávalók:

(kb. 24 darabhoz)

- A tésztához:

  75 g liszt

  1/2 tk. szódabikarbóna

  1/2 tk. őrölt fahéj

  1 csipetnyi só

  1 egész tojás

  75 ml napraforgó olaj

  60 g cukor

  75 g reszelt sárgarépa

  50 g durvára vágott dió

  1 narancs reszelt héja

  1/2 narancs leve

  vaj a forma kikenéséhez

- A csokiburokhoz:

  400 g fehér csoki

  cukorgyöngy

  hungarocell

  nyalókapálca, saslikpálca vagy hurkapálca

Elkészítés:

A cukrot, az olajat és a tojást robotgéppel kikeverem, majd több lépésben hozzáadom a lisztet.

A szódabikarbónát, a sót, a fahéjat, a narancshéjat és a narancslevet is belekeverem, végül a reszelt répát és a durvára vágott diót is beleforgatom.

A cake pop formát kivajazom, az forma alsó részét színültig töltöm a tésztával, majd ráhelyezem a forma felső részét. 180 fokosra (gázsütő 2-es fokozat) előmelegített sütőbe teszem, kb. 12 perc alatt készre sütöm.

Amikor a tészta már kihűlt, a két részből álló sütőforma összeillesztése mentén keletkezett tésztafelesleget késsel levágom, hogy tökéletesen kerek sütigolyókat kapjak.

Egy kevés fehér csokit megolvasztok, a pálcikák egyik végét belemártom benne, majd egyből bele is szúrom a golyókba.

A többi fehér csokit megolvasztom és temperálom. A cake pop-okat egyesével megforgatom a fehér csokiban, egy kanál segítségével az egész felületüket bevonom, majd óvatosan a tál pereméhez kocogtatva lecsepegtetem róluk a csoki felesleget. A csokival bevont nyalókákat hungarocellbe állítom.

Még mielőtt a csokoládé megdermedne, mindegyiket megszórom cukorgyönggyel, és visszaszúrom a hungarocellbe, amivel együtt negyed órára beteszem a hűtőbe.

Málnakrémes - rózsavizes bonbon

Tavaly novemberben kezdtem el bonbonozni, azóta várom, hogy málna szezon legyen, és ezt a málnás bonbont friss gyümölcsből is el tudjam készíteni. Fagyasztottból már sokszor gyártottam, úgy is nagyon finom, de azért frissből minden ütősebb.

A receptet egyébként az anyukám fürdőszobájában árválkodó, rózsavíz hasznosítására kutattam fel, és mivel még sosem használtam rózsavizet semmilyen desszertbe, nagyon kíváncsi voltam, milyen íze lehet. Valamiféle erőteljes parfüm ízt tudtam elképzelni hozzá, de szerencsére csak egy enyhe, pikáns aromát adott a málnához, ami a balzsamecettel is nagyon jól harmonizált. Mindez fantasztikus rózsaillattal kísérve...

A málnakrém színén viszont egy kicsit meglepődtem, nem tudom, minek a hatására lett ennyire lila, amikor rózsaszínű szokott lenni. Lehet, hogy a friss málna miatt.

Hozzávalók:

(21 darabhoz):

- A málnakrémhez:

  100 g friss vagy fagyasztott málna

  1 ek. méz

  120 g fehércsoki

  10 g puha vaj

  1,5 kk. balzsamecet

  3 kk. rózsavíz

  30 ml tejszín

- A burokhoz:

  200 g 65%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A málnát szobahőmérsékleten kiolvasztom és villával összetöröm. Egy szitán átpasszírozom, hogy a magoktól megszűrjem a málnakrémet.
Az áttört málnát a mézzel alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Kihűtöm, majd balzsamecettel és rózsavízzel ízesítem. 

A tejszínt felforralom, a tűzről lehúzom, beletöröm a fehércsokit és homogén krémmé keverem az egészet. 35 fokosan hozzáadom a puha vajat, jól összedolgozom és végül a málnapürét is belekeverem.

Az étcsokit temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a málnakrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Gyömbéres-citromos-matcha teás bonbon

Praliné Zsuzsinál találtam ezt a kifinomult ízkombinációt, amit azonnal ki kellett próbálnom! Elsőre nem igazán tudtam elképzelni, hogy pontosan milyen is lesz együtt a matcha tea és a gyömbér, de az eredmény minden várakozásomat felülmúlta, fantasztikus lett!

A matcha zöldtea port eddig csak a csokiburok színezésére használtam, ideje volt már töltelékként is megkóstolnom. Ahogy vártam, a zöld tea kevésbé domináns ízét nagyon jól kiegészíti és kiemeli a gyömbér és a citrom frissessége, és nagyon tetszik a krém zöld színe… (ez utóbbi lehet, hogy csak az én mániám, még a pisztáciás bonbonnál kezdődött...).

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A töltelékhez:

  105 g fehér csoki

  45 g habtejszín

  1,5 kezeletlen citrom héja

  1,5 tk. glükózszirup (vagy akácméz)

  15 g frissen facsart citromlé

  1 kk. matcha teapor

  6-7 szelet kandírozott gyömbér 

  1,5 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g étcsoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

A töltelékhez egy kisebb lábasban felmelegítem a tejszínt, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a glükózszirupot (vagy akácmézet), felforralom, majd a tűzről lehúzva belekeverem a feldarabolt fehér csokit, a matcha teaport és a citromlevet. Amikor a krém már 35 fokosra hűlt, a vajat is hozzáadom, végül az apróra vágott kandírozott gyömbérdarabokat is beleforgatom.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom az étcsokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

A habzsákba töltött matcha teás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Epres-balzsamecetes bonbon

A jól bevált málnakrémes bonbonom alapján készítettem ezt az epres változatot, aminek a receptje még nincs fent, mindazok ellenére, hogy már nagyon sokszor készült. Igazából a málna szezont várom, hogy sok szép, friss málnával lehessen lefotózni, mert egyelőre fagyasztottból készült. Szóval hamarosan visszatérek erre is.

Most viszont, eperszezon van, ami nem múlhat el egy igazi, eperkrémes bonbon nélkül :)! Ízesítésnek balzsamecetet használtam, ami nagyon jól kiemeli a friss eper savanykás ízét. Ennél több nem is kell egy színes-tavaszias, gyümölcsös, csokis finomsághoz.

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- Az eperkrémhez:

  100 g eper

  1 ek. méz

  120 g fehér csoki

  40 ml habtejszín (min. 30%-os)

  10 g vaj

  1 tk. balzsamecet

- A csokiburokhoz:

  30 g fehér csoki

  1-2 tk. liofilizált málna

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

Az eperkrémhez az epret leturmixolom és szitán átpasszírozom. Hozzáadom a mézet, és alacsony fokozaton, időnként megkeverve jól besűrítem, majd félre rakom hűlni.

A tejszínt gyöngyözésig melegítem, a tűzről levéve az apróra tört fehér csokit belekeverem, és egyneműre keverem. Ha már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzákeverem.

A kihűlt eperpürét balzsamecettel ízesítem, és elkeverem a fehér csokis krémmel.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a málnaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.

Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom az eperkrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.
Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Epres-robbanós cukorkás bonbon

Mostanában, ha ajándékról van szó, bonbonos cuccokat kapok a barátaimtól, nagyon izgalmas dolgokkal szoktak meglepni :). Legutóbb robbanós cukorkát kaptam – zseniális ötlet – máris azon gondolkoztam, hogy vajon a cukorkát a robbanásveszély miatt a tölteléktől el kell-e majd zárni… Mint kiderült, az aggodalmam jogos volt, a robbanós cukorka levegővel/nedvességgel nem érintkezhet, ezért külön csokiburokba kell elkülöníteni. 

E miatt egy kicsit macerásabb elkészíteni, de érdemes, mert gyerekeknek igazi különlegesség lehet, felnőtteknek pedig, egy kis nosztalgia :).

Ami még a bonbonnal kapcsolatban foglalkoztatott, hogy vajon mitől robban a robbanós cukorka?! Csodálom, hogy ennek korábban még nem néztem utána, a válasz mindenesetre, a szén-dioxid. A gyártás során a megolvasztott cukorba nagy nyomáson szén-dioxidot adagolnak, majd amikor a cukor megszilárdul, buborékokban magába zárja a gázt. Amikor a cukor nedvesség hatására megolvad, a buborékok szétpukkadnak. Ennyire egyszerű :).

Hozzávalók:
(32 darabhoz)

  robbanós cukorka
- Az epertöltelékhez:

  150 g eper

  1 ek. méz

- A burokhoz:

  300 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  liofilizált eper vagy málna

Elkészítés:

Az eperpürével kezdem: megmosom, megpucolom és összeturmixolom az epret.

Az eperturmixot egy kisebb lábasba öntöm, hozzáadom a mézet, és alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Közben élvezem az egész konyhát belengő, fantasztikus eper illatot :)!

Amíg az eperpüré hűl, elkészítem a liofilizált málnával márványozott fehércsoki burkot. A liofilizált málnadarabokból egy zacskóba kb. 2-3 teáskanálnyit teszek, amit a húsklopfoló sima részével jól összetörök.

Kb. 30 grammnyi fehér csokit megolvasztok és temperálok, és a málnaporral egyneműre keverem. A rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és ecsettel vagy az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a rózsaszín minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Ezután a bonbonhüvelyekbe egy-egy késhegynyi robbanós cukorkát adagolok, amit a 31 fokosra újramelegített fehércsokival légmentesen lezárok. Erre azért van szükség, mert különben az epermassza nedvességtartalmától idő előtt felrobbannának a cukorkák.

A formát ismét hűtőbe teszem, hogy a fehércsoki réteg megszilárduljon, majd az eperkrémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezárásnak.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Narancsos-kardamomos-pisztáciás bonbon

Pisztáciás bonbont nem most készítettem először. Minden alkalommal finomak lettek, de a külsejükön finomítanom kellett, azt hiszem harmadjára sikerült is.

Elsőre a pisztácia paszta színével nem voltam megelégedve, mert szép, élénkzöld krémet vártam, ami helyett egy semmitmondó barna árnyalatot kaptam. Az ízével nem volt baj, de tovább keresgéltem, és Katucinál meg is találtam a tökéletes zöldet, amit blansírozással sikerült elérnie.

Másodjára a fehér csokiburkot apróra darált pisztáciával szerettem volna megszínezni, de hiába mentem át rajta még egy soron mozsárral is, szemcsés és darabos maradt a pisztáciőrlemény, ezért már bele se kevertem a csokiburokba.

Harmadjára már Matcha teaporral próbáltam megszínezi a csokihüvelyt, ami végre olyan lett, mint amilyennek elképzeltem :). Egyből ezzel kellett volna kezdenem, csak attól féltem, hogy a tea íz nagyon intenzíven fog jelentkezni, és belezavar a pisztáciás ízbe, de szó sincs erről. Lehet, hogy velem van a baj, de én egyáltalán nem éreztem a tea ízt :/.

Szóval a receptet megtaláltam, és ha sikerül sótlan pisztáciát is vennem a boltban - amit egyáltalán nem egyszerű beszerezni, azért az Aldiban szokott lenni – már készülhet is a finom pisztáciás bonbon, Praliné Zsuzsi receptje alapján, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki :)!

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A pisztácia pasztához (50 g kell belőle):

  100 g tisztított pisztácia (héjával együtt kb. 200 g)

  50 g mandula

  100 g cukor

  100 ml forró víz

  egy csipet só

- A narancsos krémhez:

  1/2 bionarancs leve és héja (vagy szárított narancshéj)

  70 g fehér csoki

  1 késhegynyi őrölt kardamom

  4 ek. habtejszín

  2 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g fehér csoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

Először elkészítem a pisztácia pasztát: a megtisztított pisztáciát, és ha kell, a mandulát is blansírozom. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, a forrásban lévő vízbe dobom a pisztáciát és a mandulát, egy-két percig forralom, majd leszűröm. A még forró pisztáciákat és mandulákat kicsúsztatom a héjukból, majd a cukorral együtt apróra darálom őket. Hozzáöntöm a forró vizet, és jól elkeverem az egészet.

A narancsos krémmel folytatom: a tejszínt a kardamommal és a narancshéjjal felforralom, és még melegen belekeverem az összedarabolt fehér csokit, végül a narancslevet is beleöntöm. Amikor már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzáadom, és jól összekeverem.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a Matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Jöhetnek a krémek: a habzsákba töltött narancsos, majd a pisztáciás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Mákos - narancsos & Tonkababos bonbon

Mákos – narancsos bonbon

Katuci blogján akadtam rá erre a mutatós bonbonra, olyan jól nézett ki, ahogy a mák megpöttyözte a fehér csokiburkot, hogy már csak ezért ki kellett próbálnom. Ehhez képest sima, mák nélküli burokban készítettem el elsőre, mert azon a héten a bonbonos barátnőmtől gyönyörű transzfer fóliákat kaptam, és egy mágneses polikarbonát formát is kölcsönbe, amiket azonnal tesztelnem kellett. 

A mágneses forma lényege, hogy az alja egy mágneses lap, amit le lehet pattintani a szintén mágneses felső résztől. A kettő közé színes, kakaóvajjal mintázott fóliát lehet rakni, amiről a minta ráolvad a sablonba öntött olvasztott csokira. Ez a technológia zseniális, apró, szép kis mintákkal lehet a bonbonokat díszíteni, gyorsan és egyszerűen, én teljesen beleszerettem :). Az egyetlen hátránya, hogy nem egyszerű beszerezni ezeket a mágneses formákat, webshopokból lehet rendelni, elég drágán. Talán külföldi oldalakon valamivel olcsóbb. Mindezek ellenére érdemes egy ilyen formát beszerezni, mert a végtelenségig lehet variálni benne a bonbonokat, a különféle mintázatú transzfer fóliák miatt.

A mákos töltelékről még annyit, hogy igazán különleges lett az egész mák állaga miatt, a barátaim közül még azoknak is tetszett, akik annyira nem rajonganak a fehér csokiért :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A mákkrémhez:

  70 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g fehér csoki

  fél rúd vanília vagy 4 ek. frissen facsart citromlé 

  3 tk. mák

  1 kezeletlen narancs reszelt héja

- A csokiburokhoz:

  200 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  2 tk. egész mák

Elkészítés:

A mákkrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a vanília kikapart magjaival, a mákkal és a narancshéjjal.  A tűzről levéve, 2-3 részletben hozzáadom az összedarabolt fehér csokit, és addig keverem, amíg teljesen egynemű nem lesz. Hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 35-34 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat, végül a mákot is hozzáadom.
A transzfer fóliát méretre vágom, és a mintázattal felfelé belehelyezem a mágneses polikarbonát formába.
A csokimasszát tovább hűtöm 31-30 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtelt, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a mákkrémmel úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak.

A maradék fehér csokit újra temperálom, a bonbonokra öntöm és habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Tonkababos bonbon

Tonkabab: a mágikus, titokzatos fűszer. Nagyon sok izgalmas cikket olvastam erről a fűszerkülönlegességről, és elsőre egy olyan desszertben szerettem volna kipróbálni, amiben jól érvényesül karakteres íze. Ez az egyszerű, tonkababos csokikrém jó választásnak tűnt – és az is lett :). A tonkababtól igazán különleges lett a csokikrém. Ez a fekete színű, mandula alakú fűszer ízeiben és illatában a vaníliát, mandulát, a fahéjat és a szegfűszeget egyaránt idézi. Dél – Amerikából származik, csokoládés desszertek fűszerezésére használják. Nagy mennyiségű fogyasztása sajnos veszélyesnek minősül, kumarin tartalma miatt több országban törvényileg tiltott. Mindezek ellenére, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom, és kis mennyiségben nem ártalmas.

Ezt a receptet is Katucinál találtam, de Praliné Zsuzsinál és Vianne-nál is megtalálható ez a változat, ami nem véletlenül ilyen népszerű :).

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A tonkababos krémhez:

  60 ml 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsoki (nálam Milka noisette)

  1 tonkabab

- A csokiburokhoz:

  200 g 70-80%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A töltelékhez a tonkababot a tejszínhez reszelem egy finom lyukú reszelőn, és felforralom. A lángról levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a tonkababos-csokis krémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30-40 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából. 

Diókrémes - fehér csokis praliné & Kávés - narancsos bonbon

Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.

Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.

Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:

1. maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton  belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem   el   megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
2. porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
3. polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele­, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :).  Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
4. csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%)  érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb  a webshopokban is körbe fogok nézni.
5. egyéb eszközök:

·  habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a  legprecízebben lehúzni, a csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.

·    duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához. Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.

·         üzletek, webshopok:

                    ÁzsiaBt.

      Gasztroshop

      Desszertmester

      Écsy Kft.

      Goodwill Kft.

      Food-Pack Kft.

      Miláno-Ker Kft.

      Culinaris

      Stahl direkt

      Sőregi tortadekor

      Tortavarázs
      Bravico Trade Kft.

      Cukrász webáruház
      Tchibo webáruház

Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran belevághat a bonbongyártásba.

Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.

Diókérmes-fehércsokis praliné

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A főzött diókrémhez:

  5 dkg darált dió

  1-2 ek. cukor

  0,5 dl tejszín

  2 tk. vaj

- A vaníliás fehér csoki krémhez:

  1-2 ek.  tejszín

  5 dkg fehér csoki

  fél vaníliarúd magjai vagy 1 tk. vanília aroma

- A csokiburokhoz:

  20 dkg étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom hűlni.

Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a bonbonokat lezárni.

Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom, és hagyok helyet a lezáráshoz is.

A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Kávés-narancsos bonbon

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A krémhez:

  5 dkg jó minőségű étcsokoládé ( 55 %)

  1 ek. feketekávé

  0,2 dl tejszín

  1-2 ek. kandírozott narancshéj

- A csokiburokhoz:

  20 dkg jó minőségű étcsokoládé
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és  a kandírozott narancshéjat is. A krémet hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a bonbonokat.