Amikor először megláttam Praliné Zsuzsi és Bonbon Mánia csodaszép bonbonjait, nem hittem el, hogy ilyet otthon, saját kezűleg lehet készíteni, vagy ha lehet is, biztosan nagyon bonyolult, és sokféle eszköz kell hozzá, szóval nem érdemes belekezdeni. Aztán nem sokkal később, egy régen látott, Ausztriában élő barátnőm csetelés közben mesélte, hogy egy ideje rákattant a bonbongyártásra. Az egész folyamatról úgy beszélt, mintha egy vajas kenyér megkenéséről lenne szó – akkor ott, el is határoztam, hogy ezt egyszer ki fogom próbálni.
Azóta már eltelt jó pár hónap, de múlt héten valahogy megint
eszembe jutott, írtam is egy gyors körkérdést a Gasztroblogok csoportba, hogy
meg tudja-e valaki mondani, hogy hol tudok temperáló gépet beszerezni. Jó sokára
jött egy válasz – már sejtettem, hogy valami hülyeséget kérdeztem – Praliné
Zsuzsitól, hogy olyan csak a manufaktúrákban van, nem lesz rá szükségem, és
kaptam tőle egy csomó hasznos linket, amiben elolvashattam az alapokat :D.
Azon a héten beszereztem a legszükségesebb dolgokat:
- maghőmérő: a csokoládé temperálásához kell, aminek az a lényege, hogy a csokit először felolvasztom, folyamatos kevergetés mellett 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-33 fokosra, és ezen a ponton belekeverem a porított kakaóvajat. Megvárom, amíg tovább hűl, 31-30 fokosra, és ekkor kezdem el megtölteni vele a bonbon formákat. Ez azért fontos, mert ezen a hőfokon a legmegfelelőbb a kakaóvaj kristályszerkezete ahhoz, hogy a formába öntött csoki szép fényes felületű és ropogós állagú legyen. A csokoládé temperálásáról további hasznos és érdekes dolgokat olvashatsz itt.
- porított kakaóvaj: az Ázsia Bt-ben szereztem be, a temperáláshoz szükséges alapanyag. Otthoni körülmények között háromféle temperálási módszer létezik, a márványlapos temperálás, a beoltó módszer, vagy a porított kakaóvaj használata – ez utóbbi a legegyszerűbb változat, viszont venni kell hozzá porított kakaóvajat, ami egyébként nagyon sokáig elég, mert 100 g csokihoz 1 g-ot kell adagolni. Az előbbi linken erről is szó esik.
- polikarbonát vagy szilikon bonbon forma: a bonbonozós barátnőmtől azt a jó tanácsot kaptam, hogy mindenképpen polikarbonát formát vegyek, mert sokkal jobb a szilikonnál. Nem is érti, hogy miért javasolják a kezdőknek, hogy először szilikonnal dolgozzanak, amikor abból sokkal nehezebb kiszedni a kész bonbonokat. Talán azért, mert a szilikon forma olcsóbb, és ha valakinek nem jön be a bonbon készítés, nem vette meg feleslegesen, ezen kívül a polikarbonátot sokkal nehezebb beszerezni, de webshopokból lehet rendelni. Én eddig csak polikarbonát formát használtam, és mivel maximálisan meg vagyok elégedve vele, egy darabig nem is fogok szilikonnal próbálkozni. Nincs is annál jobb, mint amikor ráborítom az asztalra a formát, felemelem, és a bonbonok mind egy szálig ott sorakoznak az a pulton :). Ha valaki mégis szilikon formát szeretne, pár dolgot olvashat róla itt.
- csokoládé: csak jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokikat (60-80%) érdemes használni a bonbon készítéshez, a tavalyról megmaradt mikuláscsoki szóba sem jöhet :). Első körben a Lidl-be látogattam el, ahol J. D. Gross márkájú étcsokikat, és Bellarom fehér csokit vásároltam, egész jó áron. Azóta az Aldiban is vettem Choceur márkájút, és legközelebb a webshopokban is körbe fogok nézni.
- egyéb eszközök:
· habkártya: a polikarbonát formán felhalmozódott
felesleges csoki mennyiséget ezzel lehet a legprecízebben lehúzni, a
csokihüvely elkészítése, illetve a bonbonok lezárása után egyaránt.
· duplafalú edény: a Vasedényben találtam egy
kicsi méretű, duplafalú edényt, ami pont ideális a csoki felolvasztásához.
Amikor a csoki eléri a 40 fokot, gyorsan átöntöm egy kis porcelán tálba, mert
hiába kapcsolom le a főzőlapot, az edényben lévő forró víztől még tovább
melegszik az egész. A „fütyülős” részét alufóliával le szoktam fedni, mert a
csokinak nem tesz jót a vízgőz temperálás közben, szemcsés lesz tőle az állaga.
·
üzletek, webshopok:
Az alapismeretek elolvasása, és egy-két beszerző körút után bárki bátran
belevághat a bonbongyártásba.
Első alkalommal Praliné Paradicsom Diókrémes-fehércsokis pralinéját készítettem el, és annyira megtetszett a dolog, hogy még aznap
kipróbáltam Bonbon mánia Kávés narancsos bonbonját is. Hogy a kettőt meg
lehessen különböztetni egymástól, a diósat sima étcsokis burokba töltöttem, a
kávésat pedig feldíszítettem pár csík fehércsokival. Mindkét recept bevált, és
mivel első alkalommal bonbonoztam, sok barátom, és a családom is kapott belőle
kóstolót, mindenkinek nagyon ízlett. Azt hiszem, idén karácsonyra boldog-boldogtalan saját készítésű
bonbonokat fog kapni tőlem :) - szóval pont jókor jött ez a kis őrület.
Diókérmes-fehércsokis praliné
Hozzávalók:
(21 darabhoz)
- A főzött diókrémhez:
5 dkg darált dió
1-2 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 tk. vaj
- A vaníliás fehér csoki krémhez:
1-2 ek. tejszín
5 dkg fehér csoki
fél vaníliarúd
magjai vagy 1 tk. vanília aroma
- A csokiburokhoz:
20 dkg étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj
1%-nyi porított kakaóvaj
Elkészítés:
A főzött diókrémmel kezdem: egy teflonos serpenyőben
zsiradék hozzáadása nélkül a cukorral elkevert diót pár percig pirítom. Sűrűn
kevergetem, amíg a cukor karamellizálódik, majd több lépésben hozzáadagolom a
tejszínt és a vajat, kevergetve főzöm pár percig, amíg kellően besűrűsödik.
Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még tovább sűrűsödik a diókrém!
A vaníliás fehér csoki krémhez a tejszínt a vanilinnel
megmelegítem, majd felolvasztom benne az összetördelt fehér csokit, félre rakom
hűlni.
Elkészítem a csokihüvelyt. Az étcsokit megolvasztom és
temperálom: a csokit 40-45 fokosra melegítem, majd visszahűtöm 34-35 fokosra,
ekkor hozzákeverem a porított kakaóvajat. Tovább hűtöm 32-31 fokosra, ekkor
megtöltöm vele a polikarbonát formát, majd amikor már minden mélyedést megtöltöttem
csokival, egy sütőpapír felé fordítom a formát, hogy a felesleges csoki
lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzom, és a sütőpapíron lévő
csokit visszakanalazom a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogom a
bonbonokat lezárni.
Az elkészült csokihüvelyeket hűtőbe teszem, és amikor már
megdermedt, megtöltöm a diókrémmel, majd a fehér csokis krémet is rákanalazom,
és hagyok helyet a lezáráshoz is.
A maradék étcsokit újra temperálom, lezárom vele a
bonbonokat, habkártyával lehúzom a felesleget. Egy órára hűtőbe teszem, majd
kifordítom a formából a kész bonbonokat.
Kávés-narancsos bonbon
Hozzávalók:
(21 darabhoz)
(21 darabhoz)
- A krémhez:
5 dkg jó minőségű
étcsokoládé ( 55 %)
1 ek. feketekávé
0,2 dl tejszín
1-2 ek. kandírozott
narancshéj
- A csokiburokhoz:
20 dkg jó minőségű
étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj
1%-nyi porított kakaóvaj
Elkészítés:
A narancsos-kávés krémmel kezdem: a tejszínt pár percig
forralom, beletördelem a csokit, hozzákeverem a kávét és a kandírozott narancshéjat is. A krémet
hűtőbe teszem, addig elkészítem a csokihüvelyeket a fent leírt módon, majd
megtöltöm a narancsos krémmel, végül a maradék csoki újratemperálása után
lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem egy órára, majd kifordítom a formából a
bonbonokat.
De ügyes vagy! Nagyon finomak lehetnek! :)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszik :)! Szerintem Neked is ki kellene próbálnod a bonbongyártást, biztos vagyok benne, hogy tetszene!
VálaszTörlésHű... Nekem még mindig varázslásnak tűnik, de egyre jobban érdekel a készítés is, mert eddig csak a fogyasztásban jeleskedtem. ;)
TörlésNekem is annak tűnt, de egyáltalán nem bonyolult! Csak azt a pár eszközt kell beszerezni, amit fent felsoroltam, és már kezdheted is ;)!
TörlésNagyon ügyesen temperálsz, szépek a bonbonjaid. :)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszik :)! A temperálás porított kakaóvajjal nagyon egyszerű dolog, ha kedvet kapsz a bonbonozáshoz, mindenképp azzal próbálkozz ;)!
TörlésCsodás,hangulatos képeket hoztatok :) Persze a bonbonnal is kiegyeznék :)
VálaszTörlésKöszi :)! A fotót a barátom készítette, nekem is nagyon tetszik, olyan ünnepi hangulata lett!
Törléswow
VálaszTörlés