Pizzatészta és paradicsomszósz

A sokadik pizza recept, mert még mindig keres(t)em az igazit. Próbálkozásaim során arra jutottam, hogy a liszten kívül a kelesztési idő, ami sokat számít, minél hosszabb, annál jobb. Múltkor kovásszal készítettem egy adagot, ami nagyon jól sikerült, miután 12 órát pihent konyhapulton. Most viszont szárított élesztővel kevertem be a tésztát, ami visszalépésének tűnhet, de ugyanolyan jó lett - ha nem jobb - mint a kovászos verzió, 24 órás kelesztéssel. Nem csak hólyagos, de ropogós is lett ez a tészta. 

Tény, hogy előre kell gondolkodni, és kell némi lelki erő a recept végig olvasásához illetve a folyamatok végig asszisztálásához, de megéri, ha van időnk a végeredményt kivárni. És ha már belekezdünk, érdemes nagyobb adagot bekeverni, hogy le lehessen fagyasztani belőle, mert jó pár órával sütés előtt kiolvasztva majdnem ugyanolyan finom pizzát lehet belőle sütni.

Pizza szósznak egy egyszerű, paradicsom szósz receptet szoktam készíteni, ami ha megmarad, egy kis chili paprikával gazdagítva másnap tökéletes arrabiata feltét lehet a pennére vagy spagettire.

Hozzávalók:

- A tésztához:

  (6db 250 g-os pizzához)

  pizzaliszt - 100% - 825 g

  víz - 65% - 635 g

  só - 2% - 16.5 g

  szárított élesztő - 0.05% - 0.41 g vagy friss élesztő - 0.15% - 1.25 g

- A paradicsomszószhoz:

  800 g hámozott paradicsom konzerv

  1 vöröshagyma

  3 gerezd fokhagyma

  1 tk. vörösborecet vagy balzsamecet

  1 tk. cukor

  2 ek. olívaolaj

  só, bors

  bazsalikom, oregánó

- A tálaláshoz:

  rukkola

Elkészítés:

0:00 - Tészta összekeverése (péntek 18:00)

A só kivételével az összes hozzávalót kimérjük a dagasztógép üstjébe. 15 percen keresztül dagasztjuk, a sót csak a végén adjuk hozzá. Az összedolgozott tésztát egy kiolajozott dagasztótálba tesszük.

0:30 - Hajtogatás 1. (18:30)

A tészta egyik részét olajos vagy vizes kézzel megfogjuk, és a szélét a közepére hajtjuk, közben körbe forgatjuk, amíg egy feszesebb gombócot nem kapunk. Lásd.: video

1:00 - Hajtogatás 2. (19:00) 

1:30 - Hajtogatás 3. (19:30)

2:00 - Hajtogatás 4. (20:00)

Az utolsó esti hajtogatást követően egész éjszaka a dagasztótálban hagyjuk kelni.

12:00 - Hajtogatás 5. (szombat 8:00)

A megkelt tésztát kiolajozott deszkára borítjuk, még egyszer áthajtogatjuk, majd 15 percig pihentetjük.

12:15 - 6 részre osztás (8:15)

A tésztát egy spatulával vagy éles késsel 6 egyforma részre osztjuk.

12:30 - Tésztalabdák formázása (8:30)

A hat részre osztott tésztákat gömbölyűre formázzuk az előző hajtogatási módszerhez hasonlóan: a gombócokat egyesével a tenyerembe veszem, a szélét a közepe felé húzom, miközben forgatom is a tésztát a kezemben, addig, amig feszes nem lesz.

Egy nagyobb tálcát kiolajozunk, erre rakjuk a beolajozott tészta gombócokat, egymástól minél távolabb.

Folpakkal letakarjuk, és legalább 12 órára állni hagyjuk a konyhapulton. Ha van rá lehetőség, még 6 órával tovább kelesszük.

24:00 Pizza formázása (20:00)

A tészta gombócok mostanra már összenőttek, ezért egyesével, a soron következőt egy kés/spatula segitségével elválasztjuk a többitől, óvatosan átemeljük egy lisztezett felületre. A tészta mindkét oldalát alaposan belisztezzük, és óvatosan alányúlva pizza formájúra húzzuk, úgy, hogy a szélén egy vastagabb peremet hagyunk. 

A szintén belisztezett sütőlapátra helyezzük, a paradicsomszósszal vékonyan megkenjük, és rápakoljuk a feltéteket, és egy gyors mozdulattal a sütőtérbe csúsztatjuk.

24:15 Sütés (20:15)

Ha van rá lehetőségünk, kemencében sütjük, minél magasabb hőfokon, az olaszoknál ez 450 fokot jelent (nálam 350 fokon, 5-6 perc alatt készültek el).

Sütőben a legmagasabb hőfokon, lehetőség szerint sütőkövet használva (a sütőkövet a sütővel együtt fél órán keresztül előmelegítve) sütjük.

Pizzaszósz

Egy serpenyőben olívaolajat melegítünk, beleszórjuk az apróra vágott vöröshagymát, és üvegesre pirítjuk. A felaprított fokhagymát, balzsamecetet és a cukrot is hozzáadjuk, kicsit megkaramellizáljuk. 

Felöntjük a hámozott paradicsom konzervvel, sóval, borssal, esetleg oregánóval és bazsalikommal ízesítjük. Kis fokozaton, lefedve, időnként megkeverve, 45 percig főzzük.

Ciprus-Róma gasztrobeszámoló

Szeptemberben úgy alakult, hogy október végén Ciprusra utazunk. Juhúú :)!

A repjegy árakat nézegetve arra jutottunk, hogy ugyanannyiba kerül, ha visszafelé nem közvetlenül Budapestre utazunk, hanem teszünk egy kis kitérőt Rómába, és onnan repülünk haza. 

Lefoglaltuk a jegyeket, és pár hét múlva már repültünk is Larnakára, ahonnan bérelt autóval utaztunk át Ayia Napára.

Ayia Napa 

Ayia Napát a „ciprusi Ibizaként” is szokták emlegetni, mert számos tengerpartja mellett rengeteg buli hely található itt - még október végén is volt alkalmunk megtapasztalni a pörgős éjszakai élet izgalmait. Három napot töltöttünk itt, napközben többnyire a tengerpartok és Cape-Greco között ingáztunk, éjszaka pedig felfedeztük a várost, amihez nem kellett messzire mennünk a központban lévő szállásunkról.

Fantasztikus időt fogtunk ki október végére, még az átlagosnál is melegebb volt, így 30 fokos napsütésben, illetve 26 fokos vízben nem esett nehezünkre a fürdés. Gyönyörű, fehér homokos strandokon jártunk, amelyek mindegyike kiérdemelte az „EU blue flag” elismerést, amit csak a világ legtisztább vizű tengerpartjai kaphatnak meg (Ayia Napán 14, Cipruson 53 ilyen strand található).

Nagyon szívesen mesélnék még Ciprusról, és az itt ért élményekről, de mivel ezt a bejegyzést egy gasztronómiai beszámolónak szánom, inkább rá is térnék a lényegre, az utunk során kóstolt, fantasztikus ételekre.

Tavaly tavasszal már írtam a többfogásos, turista csalogató mezékről, a kedvenc ciprusi fogásomról: a grillezett halloumi sajtról, a báránybélbe töltött sheftaliáról, a baklaváról, és még sok más finomságról. 
Idén is nagyon jókat ettünk, de sajnos csak Róma felé, a repülőgépen jutott eszembe, hogy ezeket az élményeket meg kellett volna írnom egy fotókkal színesített bejegyzésben, milyen jó lett volna… Remélem, lesz még legközelebb, amikor mindezt bepótolhatom, addig pedig pár szóban, az idei ciprusi gasztronómiai élményekről. 

Costas Tavern

Ayia Napán első nap egy nagyon hangulatos, görög étterembe csalogatott be minket az ajtón álló pincér, mert ugye ki tudna ellen állni két ingyenes Margarita koktélnak? 
Halloumi sajtot és grillezett sertéskarajt ettünk, mindkét fogás isteni volt, főleg a faszénen grillezett hús, amit egyszerűen zseniálisan készítenek mindenhol Cipruson, sehol sem kellett csalódtunk. Próbáltuk megfejteni a titkot, valószínűleg a hús pácolásához használt friss citromlétől lesz igazán ízletes, amivel később, a sütés során folyamatosan locsolgatják a húst. Ezen kívül még joghurt is népszerű pácolási alapanyag, ettől is nagyon jellegzetes íze lesz a sülteknek. 
Desszertet nem rendeltünk, viszont kaptunk egy kis kóstolót a spoon sweet elnevezésű helyi édességből, amivel most találkoztunk először. Ez a desszert bármilyen gyümölcsből készülhet, amit egy nagyon édes szirupba áztatnak, és egy kis citrommal ízesítenek. A gyümölcskockák állaga tetszett nagyon, a roppanóssága, illetve az, hogy a sütőtöknek mondhatni ananász íze/textúrája lett. A receptnek minden esetre utána fogok nézni.

Costas Tavern
Archiepieskopou Makariou III , Nissi Ave crossing nearby, Ayia Napa, Ciprus

Ár: 26 euro: 2 főétel + 2 korsó sör + ajándék Margarita és Ouzo 

Georgie's Handy Food

Egy másik hely, amire mondhatni rászoktunk, egy gyrosos volt, ahol a gyrost többféle húsból és méretben sütötték. A húsokról ugyanazt tudnám elmondani, amit egy bekezdéssel feljebb, talán nekem a bárányos változat kicsit erős volt ízre, a marhahúsos viszont a legjobb, amit valaha ettem. A hamburgerüket nem is volt időm megkóstolni, mert leragadtam a gyrosnál, de a párom elmondása szerint az is nagyon rendben volt. Mindez pedig a friss alapanyagokból elkészítve és a frissen facsart narancslével kísérve, isteni volt.

Georgie's Handy Food
Nissi Ave, Ayia Napa 5330, Ciprus

Ár: a gyrosok 3,5 euro-tól indulnak

Euro Bakers

A sörözésből hazafelé menet, ránk jött a nassolhatnék, ezért útba ejtettük a non-stop nyitva tartó, Zorbas pékséget, vagy inkább cukrászdát. Tavaly a nicosiai üzletükben már jártunk, erre utólag jöttünk rá, nem véletlen, ugyanis az 1975 óta működő pékségnek ma már 51 boltja van a szigeten.

Zseniális, ahány féleképpen el tudják készíteni a baklavát: rétegezve, kicsire-nagyra tekerve, diós, mogyorós, mandulás, pisztáciás, vagy akár kakaós töltelékkel  töltve.

Legjobban a kataifi nevezetű sütemény tetszett, ami a baklavához hasonló édesség, csak réteslap helyett cérnametélt szerű (kataifi) tésztából készül. Remélem, hogy az Ázsia Bt-ben kapok ilyen tésztát, mert nagyon szeretném kipróbálni, és egy jó receptet már találtam is hozzá.

Euro Bakers
17 Nissi Avenue Ayia Napa, Ciprus

Róma

A rövid ciprusi gasztronómiai összefoglaló után következzen Róma, amire szerintem három nap sem elég, főleg ha a sok látnivaló felkeresése mellett még körbe is szeretnénk enni a várost. Először éreztem úgy turistaként, hogy bizony sokat segített volna, ha reggeltől-estig, lépésről-lépésre megtervezzük a napokat, az útba ejtendő éttermeket is beleértve. 
Rengeteg látnivaló van itt, gyakorlatilag bármerre indultunk a városban, előbb-utóbb valami nevezetességbe ütköztünk - így találtunk rá például a Pantheonra és a Szent András templomra is, a kedvenc pékségünk felé menet. A Roscioli nevű pékség nyerte el ezt a címet, minden nap felkerestük, mert itt ettük a legfinomabb pizzát a három nap alatt. 

Roscioli 

 

A családi vállalkozás 1972 óta üzemel nagy sikerrel - többek között erről árulkodtak a falon gyülekező újságcikkek és díjak, és persze a finomabbnál-finomabb péksütemények. 
Először pizzát kóstoltuk meg, amit kb 25 cm széles, és több méter hosszú csíkokban sütnek ki, és darabolnak fel egy bárddal, a vásárló igénye szerinti méretre szabva. Ebben az a legjobb, hogy egyszerre több féle pizzát is meg lehet kóstolni, mivel a szeleteket külön-külön, a lemért súlyuk után kell kifizetni. 

Az első választásunk a margarita pizzára esett, ami isteni volt, de talán az is mondhatnám, hogy tökéletes. A tészta friss volt és ropogós, a házi paradicsomszósz nagyon ízletes, a mozarella sajtról már nem is beszélve. Miután tovább indultunk, még fél óra múlva is éreztem az ízét a számban.. Igazából arra jutottunk, hogy egy jó pizzához nem is kell több, mint tészta, paradicsomszósz, és  sajt (pedig a margarita pizzát eddig egy kissé üresnek tartottam).

Ezen kívül kóstoltunk még padlizsános pizzát - ami után egyből kijelentettem, hogy padlizsános pizzát kell csinálnom - nem tudom, hogy csak az alapanyag miatt, vagy van valami elkészítési trükkje, de nagyon finom volt, alá pedig egy melegszendvics krémhez hasonló ízű szószt kentek. 
A sonkás változatot szerintem nem kell részleteznem, természetesen isteni finom volt a házi sonka - amiből egyébként kimérve is lehetett venni hátul, a csemege pultban. 
A legextrémebb pizza, amit választottunk, a füstölt lazacos volt, majonézes krémmel - ha valaki ez előtt azt mondja, hogy a majonéz jó pizza feltétnek, biztosan kiröhögöm - de ez is nagyon passzolt a lazachoz, engem mindenképpen meggyőzött.

A pizzákon kívül még néhány péksüteményt kipróbáltunk, mindegyik nagyon finom volt, a tésztaételekre és a borokra viszont már nem maradt időnk, szóval ha legközelebb Rómában járunk, azzal indítunk :).
 

Roscioli
via dei Giubbonari 21-22, 00186 Róma
Ár: pizzák 13,5 euro/kg, 18 euro/kg, 22 euro/kg stb.. áron feltéttől függően

Rossosapore

Az első reggelinket a szállásunk mellett lévő, Termini buszpályaudvar oldalában található pékségben fogyasztottuk el, és mivel bevált, innentől kezdve minden reggel ott ettünk. Igazából az 1,9 eurós croissant + capuccino akció csábított be minket, amit pár perc alatt bedobtunk,és már indulhattunk is felfedezni a várost. A péksüteménynek nagyon finom, sűrű tésztája volt, többféléből lehetett választani, a capuccino pedig krémes és habos, pont, amilyennek lennie kell. 

Itt láttam először lent, a képen látható sfogliatella elnevezésű édességet, aminek annyira megtetszett a kinézete, hogy minél előbb ki kell derítenem, hogyan készítik. Egyszerűen zseniális ötlet rétestészta rétegekből egy kagyló kinézetű süteményt készíteni, bár egyelőre elképzelni sem tudom, hogyan lesz ennyire szabályos a végeredmény. A Roscioli-ban meg is kóstoltam - mert ebédre ismét itt kötöttünk ki - így kiderült, hogy nem csak jól néz ki, de finom is, vaníliás-túrós krémmel van megtöltve.

Rossosapore
Stazione Termini, Róma
Ár: croissant + capuccino 1,9 euro

Pizzarium

Vacsorára felkutattuk a Vatkántól nem messze lévő Pizzariumot, amit szintén sok helyen ajánlottak (többnyire blogbejegyzésekre és a legjobb pizzákat kutató cikkekre hagyatkoztunk, amik be is váltak, ezzel szemben, amikor két véletlen szerűen választott helyre ültünk be, nem igazán sikerült jót kajálnunk).
A Pizzarium is a Roscioli-hoz hasonló, "pizza al taglio" - pizza szeleteket dekára árusító kis üzlet volt, annyi különbséggel, hogy itt nem bárddal, hanem ollóval darabolták a pizzát, ami elsőre kissé szokatlan látvány volt.

Itt is négyféle pizzát kóstoltunk, a tészta közepesen vastag volt, és finom, talán egy kicsit jobban megviselte az újramelegítés, mint a Roscioli-s pizzákat. Azért ha van rá lehetőség, érdemes a frissen sültet választani, mert úgy a legfinomabb, még akkor is, ha ezek a pizzák kihűlve és újramelegítve is jók - ellentétben például az itthoni pizzákkal, amik úgy már élvezhetetlenek.

Kétféle sonkásat ettünk, mind a kettő nagyon finom volt, feltéttel gazdagon megpakolva, még a sok sajt sem hiányzott róla - ugyanis azt tapasztaltuk, hogy feltéttől függően adagolják a sajtmennyiséget a pizzákra, és egyes változatokra nagyon keveset raknak, de nem is kell több rá. 
A szalámis pizza is isteni volt, főleg a sajt, ami rámorzsoltak - még most is érzem a számban az ízét - sajnos nem tudtam felismerni, a fetához hasonló állagú, de nem sós, inkább natúr ízű volt. 
A negyedik pizzaszelet spenótos-búzacsírás volt, annyira jól nézett ki rajta a búzacsíra, hogy nem tudtam ellenállni neki, viszont ez az íz nem jött be, a spenótnak elég erős mellékíze volt. De ezt leszámítva, összességében az itteni pizzákat is csak ajánlani tudom.

Pizzarium
Via della Meloria 43, 00136 Róma
Ár: pizzák 22 euro/kg, 25 euro/kg áron feltéttől függően

Pastifico

Mivel tészta nélkül nem lenne teljes a római gasztro körkép, most jöjjön egy jó kis tésztás hely, a Pastifico. 
Ebédre szerettük volna tesztelni, de sajnos nem írtam fel/mentettem le a címét előző este, és azt hittem, hogy a "spanyol lépcsőtől nem messze" információ elég lesz, hogy megtaláljuk, de sajnos nem így lett. Amikor már fél órája a spanyol lépcső környékén bolyongtunk, feladtuk, mert a sok gyaloglástól már nagyon éhesek voltunk, és beültünk egy étterembe a sok közül. 
Egy lasagnét és egy bolognait rendeltünk, ez utóbbi még ehető volt, de a lasagne... húsmentes és ízmentes, ha röviden szeretném jellemezni. Az asztali bor, amit felszolgáltak az ebédhez, legalább ízlett (ebben sosem sikerült mellényúlnunk, minden bor finom volt, amit vettünk vagy rendeltünk, még az asztali borok is, ami mellett néhány itthoni, minőségi borunk is elbújhat). 
Amíg a maradék bort kortyolgattuk, rákerestem a Pastifico-ra, hogy mégis merre lehet, hát kiderült, hogy pár házszámmal arrébb lett volna, a túloldalon... Visszafelé elsétáltunk mellette, tömve volt, és finomabbnál-finomabb tésztákat ettek előtte az emberek. Elhatároztuk, hogy vacsorára visszajövünk ide, igazából ez egy ebédelős hely lett volna, de mivel ez volt az utolsó napunk, nem maradt több lehetőségünk. 
Fél órával zárás előtt, fél hétkor érkeztünk vissza, és szomorúan láttuk, hogy a nagy múltú, 1918 óta működő Pastifico ekkorra már ki lett fosztva, mindössze pár adag, bedobozolt pestos tészta maradt. Csalódottan kérdeztük, hogy már csak ez maradt?, és miután az eladó bőszen bólogatott, vettünk belőle két adagot, vacsorára. 

Kaptunk hozzá egy-egy pohár vörösbort is, ami elvileg jár a tésztához, de azért ha nem kérjük külön, nem kínálják. A tészta egyébként nagyon jó ízű volt, a pesto mellé még kevertek főtt krumplit és zöldbabot is, mindkettő nagyon illett bele, nem is gondoltam még erre a kombinációra. 
Csak akkor lettem egy kissé dühös, vagy inkább csalódott, amikor 5 percre rá, hogy megvettük a maradék, már senkinek sem kellő pestos tésztát, a pultos kihozott egy egész tepsi friss, gombás tésztát, ami ráadásul nagyon jól nézett ki. Pedig még rá is kérdeztünk :(..

Pastifico
8 Via della Croce, Rome, 00187 Róma
Ár: 4 euro egy adag tészta + egy pohár bor 

Gelateria del Teatro

Hogy a desszert se maradjon ki, a vatikán közelében egy fagyizót is teszteltünk, a Gelateria del Teatro-t. 

Rómában egyébként elég drágán mérik a fagyit, 1 gombóc 2 euro, ami kb akkora, ha nem kisebb, mint a nálunk kapható 5 dkg-s gombócok. Ez előtt 15 évvel jártam Rómában, és emlékszem, hogy akkor sem volt olcsó a fagyi, viszont óriási gombócokat mértek, 3x akkorát, mint a nálunk megszokott - hát sajnos, ezek az idők már elmúltak. És ha már itt tartunk, a fagyizó előtt pont elcsíptünk, amint egy magyar apuka a kisfiára förmed: "Fiam, vízszintesen tartod a 800 Ft-os fagyit!!!" :).

Egy cioccolato arabbiato-t kóstoltam, ami mint utólag kiderült, chilis volt, kellemesen csípős, bár sima csokit szerettem volna, ez is finom volt. Lehet, hogy inkább a szicíliai boros csokit kellett volna választanom...

A másik, a ricotta fico e mandorle egy fügés-mascarponés volt, isteni finom. Igazából mindegyiket megkóstoltam volna, mert az ilyen ízkombinációknak, mint  a mézes-rozmaringos citrom, bazsalikomos fehércsoki, levendulás őszibarack, elég nehéz volt ellenállni, kár, hogy épp jóllakottan, ebéd után érkeztünk.

Gelateria del Teatro

Via dei coronari 65-66, 00100 Róma

Ár: 2 euro egy gombóc fagylalt

Piac 

Rómában sétálgatva egyszer csak egy piacon kötöttünk ki, aminek nagyon megörültem, mert otthon még terveztem, hogy megnézek egyet, de a sok látnivaló miatt eszembe sem jutott a három nap alatt. 

A piac egy hangulatos kis téren volt felállítva, ahol rengeteg féle tésztát árultak, irigylem is az olasz háziasszonyokat :). 

További fotók Ciprusról és Rómáról itt.

Sós kifli, virslis kifli és pizzás csiga

Limara pékségén találtam múlt héten ezt a sós kifli receptet, azóta már kétszer sütöttem, összesen nyolc tepsivel, úgyhogy nálunk bevált J. 

Az eredeti recept „Turbó csokis kifli” címen szerepel, ebből fejlesztette tovább a „Turbó kifli sós változatban” verziót Limara. Ebből is látszik hogy jól variálható a tészta, én szilveszterre virslis kiflit és pizzás csigákat is készítettem belőle. 

Másfél adag tésztát dagasztottam be, 1/3 részéből sima sós kiflit, 1/3 részéből virslis kiflit, 1/3 részéből pedig pizzás csigát sütöttem. Az eredetihez képest kisebb kifliket formáltam, így gusztusos kis vendégváró falatkák kerekedtek belőle.

Hozzávalók:

- A tésztához:

  60 dkg liszt

  2 tk. só

  5 ek. olaj

  2 dl víz

  1,5 dl tej

  1 ek. cukor

  3 dkg élesztő

  10 dkg vaj

  1 tk só

  virsli, ketchup

- A pizzakrémhez:

  10 dkg sűrített paradicsom

  1 fej vöröshagyma

  1 gerezd fokhagyma

  3 ek. olívaolaj

  1,5 dl víz

  2 tk. szárított oregánó

  cukor

  só, bors

Elkészítés:

Először bedagasztom a tésztát:

Az élesztőt felfuttatom a langyos, cukros tejben.

A liszthez hozzáadom a sót, az olajat, a vizet és az élesztős tejet. Lágy tésztát dagasztok, majd meleg helyen fél óráig pihentetem.

Ez alatt elkeverem a szobahőmérsékletű vajat a teáskanálnyi sóval, ezt fogom majd két kinyújtott tésztalap közé kenni, hogy a kifli réteges legyen.

A pizzakrémet is elkészítem:

Az apróra vágott vöröshagymát az olívaolajon üvegesre pirítom, hozzáadom a zúzott fokhagymát is.

Belekeverem a paradicsompürét, sóval, borssal, oregánóval is cukorral ízesítem, óvatosan hozzáadom a vizet is. Addig főzöm, amíg sűrű szószt nem kapok, majd félrerakom hűlni.

Kinyújtom a tésztát:

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom és nyolc részre osztom (ha nagyobb kifliket szeretnék 4 részre osztom).

Fogok egy tésztadarabot és olyan vékony kör alakra nyújtom, amennyire csak tudom. Vékonyan megkenem a sós vajjal és ráborítom az ugyanakkorára nyújtott másik tésztalapot, pizzavágóval vagy derelyevágóval 16 cikkre vágom. 

Feltekerem a cikkeket, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom a kifliket, ha nem sietünk túlságosan, még fél órát letakarva félrerakjuk kelni.  

A többi tésztalappal is megismételem ugyanezt.

A kiflik tetejét vízzel megkenem, és sóval, lenmaggal, szezámmaggal vagy köménymaggal megszórom.

Ha virslis változatot készítek:

A cikkek szélesebb végére pár csepp ketchupot cseppentek, és ráteszem a feldarabolt virslit, majd a tésztát feltekerem. A virsliket akkora darabokra kell vágni, hogy a kiflikbe még kényelmesen beleférjenek.

A pizzás csiga esetén: 

A tésztát kinyújtom kb. fél cm vastagra, megkenem a pizzás krémmel és feltekerem. Vizes késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágok, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatom a csigákat.

A csigákat nem kell vízzel megkenni, esetleg reszelt sajtot lehet a tetejére szórni.

A kifliket és a csigákat 200 fokra előmelegített sütőbe (gázsütő 3-4 fokozat) teszem, kb. 15-18 perc alatt szép pirosra sütöm.