Füge fagylalt

Végre újra itt! Lassan két év kihagyás után, már nagyon hiányzott a blogolás, és rengeteg új recept is összegyűlt, amit szeretnék megosztani Veletek. Elsőként egy fügés fagyit hoztam, mert ez már nem sokáig lesz aktuális így október közepén, de azért még van füge, és tart a vénasszonyok nyara, szóval hátha valakinek kedve támad hozzá.

A fagyi cukor nélkül készült, mézzel, mert ez az új hóbortom, a hozzáadott cukor kerülése, a kislányom miatt. És bizony ő az oka a hosszabb kihagyásnak is, Biuska, aki decemberben már két éves lesz. Hihetetlen, hogy repül az idő, már beszél, szaladgál, egész nap cukiskodik, alig várom, hogy együtt süssünk-főzzük a konyhában 😊.

A méz a fügéhez nagyon jól passzolt, Biu persze meg sem kóstolta, hiába kínáltam többször is, csak rázta a fejecskéjét. Majd jövőre újra próbálkozom, addigra már biztosan érdekelni fogja.

Hozzávalók:
- A fügeszószhoz:
  300-400 g füge
  50 ml víz
  50 g méz
- A fagyialaphoz:
  250 g mascarpone
  1/2 rúd vanília magjai
  200 ml hideg tejszín

Elkészítés:

A fügét egy kisebb lábasban felteszem főni a vízzel és a mézzel együtt. Néhány perc alatt összeforralom, amikor már kicsit szétfőtt, leveszem és félre rakom hűlni.A mascarponét és a vaníliát kézi habverővel kikeverem, hozzáadom a fügeszószt is.

Végül a tejszínt kemény habbá verem, és beleforgatom a fagyialapba. Ha szükséges, pár órára még hűtőbe teszem, hogy biztosan hidegen kerüljön a gépbe.

A fügés krémet a fagyigépbe kanalazom, és 30-40 percig hagyom, hogy kikeverje a fagylaltot.

Mogyoróvajas-vaníliafagylaltos jegeskávé

 

Múlt héten elkezdődött a Nespresso kávéversenye, amely során nyolc gasztroblogger – köztük én is – lehetőséget kapunk arra, hogy megmérkőzzünk egymással.  A verseny során Ti dönthetitek el, hogy ki legyen a győztes, és ha szavaztok, egy Nespresso Pixie Clips kávégépet is nyerhettek!

A sorsolás során a Dulsão do Brasil típusú kávéőrleményt kaptam, ebből kellett egy kávékülönlegességet készítenem, amit a nagy melegre való tekintettel egy jegeskávé formájában valósítottam meg. A jegeskávéhoz készítettem egy házi vanília fagylaltot is, mindezt egy kevés mogyoróvaj hozzáadásával tettem izgalmasabbá.

Szavazatotokkal az alábbi módon támogathattok:

a https://www.facebook.com/Nespresso.HU/photos/a.495213477305728.1073741830.487673021393107/496540163839726/?type=3&theater linkre kattintva, a megjelenő kép alá írjátok kávékülönlegességem nevét.

Hozzávalók:

- A jegeskávéhoz:

  1 Dulsao do Brasil kávé (40 ml)

  100 ml tej

  20 ml karamell öntet

  2 gombóc vanília fagylalt

  1 teáskanál mogyoróvaj

- A vanília fagylalthoz:

  4 tojássárgája

  100 g cukor

  1 vaníliarúd vagy vaníliaaroma

  250 ml tej

  200 ml tejszín

  1 csipet só

Elkészítés:

A vaníliafagylalt elkészítésével kezdjük.

A tejszínt a vanília kikapart magjaival felmelegítjük, ha vaníliaaromát használunk, ez a lépés elhagyható.

A tejet egy kis lábasba öntjük és felmelegítjük.

A tojássárgákat a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan, több lépésben beleöntjük a lábasban melegedő tejbe, és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Ha van rá lehetőség, maghőmérővel folyamatosan ellenőrizzük a hőfokot, hogy a tojásos-tejes krém hőmérséklete ne lépje át a 80-82 fokot, mert akkor becsomósodhat. Ebben az esetben érdemes a krémet egy sűrű szövésű szitán átszűrni, mielőtt a fagyiba kerül.

A krém akkor jó, ha bevonja a fakanalat, és ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, látszódik a nyoma.

Amikor elkészült, hozzáöntjük a tejszínt is, és pár órára még hűtőbe tesszük, hogy biztosan hidegen kerüljön a gépbe.

Az lehűlt vaníliakrémet a fagyigépbe kanalazzuk, és 30-40 percig hagyjuk, hogy kikeverje a fagylaltot.

Főzünk rá egy Dulsao do Brasil kávét, és lehűtjük.

A vaníliafagylaltot a mogyoróvajjal összeturmixoljuk, ha szükséges, egy kevés tejjel lehet lazítani rajta.

Előkészítünk egy magas üvegpoharat, az aljára öntjük a karamellt, majd a mogyoróvajas fagylaltot is rákanalazzuk.

A tejből hideg tejhabot készítünk az Aeroccino tejhabosítóval, és ezt is a pohárba adagoljuk.

A lehűlt kávét óvatosan a tejhabra öntjük, hogy a rétegek szépen elkülönüljenek egymástól.

Meggyes fagylalt

A meggyszezon végére csak sikerült összehoznom egy meggyes receptet, egy fagyi formájában, márványozva, ami szerintem nagyon szépen kiemeli a meggy élénk rózsaszín színét.

Először a sűrített tejes fagyialap receptet találtam meg, ami máris felkeltette az érdeklődésemet, úgy képzeltem, ez sokat hozzáadhat a fagyi krémes állagához, a creme fraiche-vel elkeverve. 

Creme fraiche… gyanúsan hangzott ez az elnevezés, valahogy éreztem, hogy ez nem egy átlagos hozzávaló, és nehéz lesz beszerezni. Utána olvasva kiderült, hogy ez egy savanykásabb ízű, sűrűbb tejszín, a francia konyha elterjedt alapanyaga (szó szerinti fordításban „friss tejszín”). Nem is értem, miért, de itthon nem kapható a boltokban, így tovább keresgéltem, és kétféle receptet is találtam a helyettesítésére. Az egyik változat szerint tejfölt és tejszínt fele-fele arányban kell elkeverni, a másik módszer egy kicsit elegánsabb, itt a tejszínt íróval beoltva lehet a creme fraiche-t előállítani.

Végül a tejfölös variációt próbáltam ki, mert ehhez minden volt a hűtőmben, illetve az eredeti fagyi receptben csak simán tejföllel javasolták a helyettesítést, lehet, hogy az sem lett volna rossz, elvégre csináltam már fagyit tejfölből, és egész finom lett.

Az elkészült fagyiallapal elégedett voltam, hozta a krémességet, amit vártam tőle, és a belekevert savanykás, meggyes öntet nagyon jól passzolt a sűrített tej enyhe sziruposságához.

Hozzávalók:

- A fagyialaphoz:

  500 ml creme fraiche vagy 250 ml 30%-os habtejszín + 250 g tejföl

  330 g sűrített tej

  1 tk. vanília aroma

- A meggyszószhoz:

  300-400 g meggy

  3-4 ek befőző cukor vagy kristálycukor

  szerecsendió

  1 ek citromlé

Elkészítés:

A tejfölt, a tejszínt és a sűrített tejet egy kézi habverővel homogén állagúra keverem, a vanília aromát is hozzáadom. Az elkészült fagyialapot pár órára hűtőbe teszem, hogy biztosan hidegen kerüljön a fagyigépbe.

A kimagozott meggyet egy kisebb lábasban felteszem főni a cukorral és a citromlével együtt, egy kevés szerecsendiót is hozzáreszelek. Lassú tűzön addig forralom, amíg a meggyszemek egy kicsit megpuhulnak és levet eresztenek, de még egyben maradnak. A meggyszószt leveszem és félre rakom hűlni.

A hideg alapkrémet a fagyigépbe kanalazom, és 30-40 percig hagyom, hogy kikeverje a fagylaltot.

A fagyialapot egy zárható dobozba szedem, elegyengetem, végül a tetejére öntött meggyszószt egy kanál segítségével kicsit beledolgozom az alapkrémbe. 

Tonkababos-csokoládé- és juharszirupos-diófagylalt

Pár hete újra lekerült a fagyigép a konyaszekrényem tetejéről, és mivel március végén még semmilyen gyümölcsnek sincs szezonja, a szokásos tonkababos-csokifagyi készült benne, ami már régóta várólistás a bejegyzések között. 

Ezt a fagyit keverem be a legtöbbször, mert a kedvencünk, és csokilencsém is van hozzá mindig, a bonbonok miatt. Csak jó minőségű, legalább 70%-os csokiból érdemes készíteni, egy kis sóval ízesítve, ami igazán kihangsúlyozza a csokit.

Praliné Zsuzsi  Főzött csokoládéfagylalt receptjéből indultam ki, ami egyszerűen tökéletes és megunhatatlan.

(Egy kevés tonkababot azért még reszeltem bele, hogy garantált legyen a függőség :).)

Tonkababos-csokoládéfagylalt

Hozzávalók:

4 nagy tojássárgája

60 g barnacukor

35 g glükózszirup vagy akácméz

120 g 70%-os csokoládé

400 ml tej

300 g habtejszín

1 tonkabab

1 csipet só

Elkészítés:

A tejszínt felmelegítem, belereszelem a tonkababot és felforralom, majd kihűtöm.

A tejből egy keveset félre rakok, a többit pedig egy kis lábasba öntöm és melegíteni kezdem.

A tojássárgákat a cukorral kikeverem, hozzáadom a glükózszirupot is, és egy kevés tejjel felhígítom. Beleöntöm a lábasban melegedő tejbe, és folyamatos kevergetés mellett besűrítem. Ha van rá lehetőség, maghőmérővel folyamatosan ellenőrzöm a hőfokot, hogy a tojásos-tejes krém hőmérséklete ne lépje át a 80-82 fokot, mert akkor becsomósodhat. Ebben az esetben érdemes a krémet egy sűrű szövésű szitán átszűrni, mielőtt a fagyiba kerül.

A krém akkor jó, ha bevonja a fakanalat, és ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, látszódik a nyoma.

Beleszórom a felaprított csokoládét és homogénre keverem, majd hozzáadom a sót és a kihűlt tejszínt.

Ha szükséges, pár órára még hűtőbe teszem, hogy biztosan hidegen kerüljön a gépbe.

Az csokis krémet a fagyigépbe kanalazom, és 30-40 percig hagyom, hogy kikeverje a fagylaltot.

Juharszirupos-diófagylalt

És a diófagylalt… ellenállhatatlan ízesítés, azt hiszem a fenti csokifagyi méltó párja, már csak azért is, mert mindig van itthon dió is :).
Persze nem ez a lényeg, hanem a juharszirup! Nem hittem volna, hogy ennyire illik a dióhoz, de a juharszirupos-tojásos-tejes fagyialapot már akkor is dió ízűnek éreztem, amikor még bele sem került a karamellizált dió. A ropogós, juharszirupban karamellizált dió, ami egy plusz textúrát ad a fagylaltnak.

A David Lebovitz eredeti receptje itt. 

Hozzávalók:

- A fagyialaphoz:

4 nagy tojássárgája

60 g barnacukor

100 ml juharszirup  

400 ml tej

300 g habtejszín

1/2 tk. vanília kivonat

1 csipet só

- A karamellizált dióhoz:

120 g durvára darabolt dió

100 ml juharszirup

1 csipet só

Elkészítés:

A karamellizált dióval kezdem: a juharszirupot egy serpenyőben felforralom, majd beleszórom a sót és a durvára darabolt diót is. A gyöngyöző juharszirupban piruló diókat időnként megkeverem, és kb. 10 perc elteltével leveszem a tűzről és kihűtöm.

A tojássárgákat a cukorral kikeverem, majd egy kevés tejjel felhígítom.

Beleöntöm a lábasban melegedő tejbe, és folyamatos kevergetés mellett besűrítem. Ha van rá lehetőség, maghőmérővel folyamatosan ellenőrzöm a hőfokot, hogy a tojásos-tejes krém hőmérséklete ne lépje át a 80-82 fokot.

A krém akkor jó, ha bevonja a fakanalat, és ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, látszódik a nyoma. Ekkor belekeverem a juharszirupot, a vanília kivonatot, a csipetnyi sót, és a tejszínt. Ha szükséges, pár órára még hűtőbe teszem, hogy biztosan hidegen kerüljön a gépbe.

Mielőtt a fagyialapot a fagyigépbe kanalazom, beletöröm a juharszirupos-diót, és 30-40 percig hagyom, hogy kikeverje a fagylaltot.

Ciprus-Róma gasztrobeszámoló

Szeptemberben úgy alakult, hogy október végén Ciprusra utazunk. Juhúú :)!

A repjegy árakat nézegetve arra jutottunk, hogy ugyanannyiba kerül, ha visszafelé nem közvetlenül Budapestre utazunk, hanem teszünk egy kis kitérőt Rómába, és onnan repülünk haza. 

Lefoglaltuk a jegyeket, és pár hét múlva már repültünk is Larnakára, ahonnan bérelt autóval utaztunk át Ayia Napára.

Ayia Napa 

Ayia Napát a „ciprusi Ibizaként” is szokták emlegetni, mert számos tengerpartja mellett rengeteg buli hely található itt - még október végén is volt alkalmunk megtapasztalni a pörgős éjszakai élet izgalmait. Három napot töltöttünk itt, napközben többnyire a tengerpartok és Cape-Greco között ingáztunk, éjszaka pedig felfedeztük a várost, amihez nem kellett messzire mennünk a központban lévő szállásunkról.

Fantasztikus időt fogtunk ki október végére, még az átlagosnál is melegebb volt, így 30 fokos napsütésben, illetve 26 fokos vízben nem esett nehezünkre a fürdés. Gyönyörű, fehér homokos strandokon jártunk, amelyek mindegyike kiérdemelte az „EU blue flag” elismerést, amit csak a világ legtisztább vizű tengerpartjai kaphatnak meg (Ayia Napán 14, Cipruson 53 ilyen strand található).

Nagyon szívesen mesélnék még Ciprusról, és az itt ért élményekről, de mivel ezt a bejegyzést egy gasztronómiai beszámolónak szánom, inkább rá is térnék a lényegre, az utunk során kóstolt, fantasztikus ételekre.

Tavaly tavasszal már írtam a többfogásos, turista csalogató mezékről, a kedvenc ciprusi fogásomról: a grillezett halloumi sajtról, a báránybélbe töltött sheftaliáról, a baklaváról, és még sok más finomságról. 
Idén is nagyon jókat ettünk, de sajnos csak Róma felé, a repülőgépen jutott eszembe, hogy ezeket az élményeket meg kellett volna írnom egy fotókkal színesített bejegyzésben, milyen jó lett volna… Remélem, lesz még legközelebb, amikor mindezt bepótolhatom, addig pedig pár szóban, az idei ciprusi gasztronómiai élményekről. 

Costas Tavern

Ayia Napán első nap egy nagyon hangulatos, görög étterembe csalogatott be minket az ajtón álló pincér, mert ugye ki tudna ellen állni két ingyenes Margarita koktélnak? 
Halloumi sajtot és grillezett sertéskarajt ettünk, mindkét fogás isteni volt, főleg a faszénen grillezett hús, amit egyszerűen zseniálisan készítenek mindenhol Cipruson, sehol sem kellett csalódtunk. Próbáltuk megfejteni a titkot, valószínűleg a hús pácolásához használt friss citromlétől lesz igazán ízletes, amivel később, a sütés során folyamatosan locsolgatják a húst. Ezen kívül még joghurt is népszerű pácolási alapanyag, ettől is nagyon jellegzetes íze lesz a sülteknek. 
Desszertet nem rendeltünk, viszont kaptunk egy kis kóstolót a spoon sweet elnevezésű helyi édességből, amivel most találkoztunk először. Ez a desszert bármilyen gyümölcsből készülhet, amit egy nagyon édes szirupba áztatnak, és egy kis citrommal ízesítenek. A gyümölcskockák állaga tetszett nagyon, a roppanóssága, illetve az, hogy a sütőtöknek mondhatni ananász íze/textúrája lett. A receptnek minden esetre utána fogok nézni.

Costas Tavern
Archiepieskopou Makariou III , Nissi Ave crossing nearby, Ayia Napa, Ciprus

Ár: 26 euro: 2 főétel + 2 korsó sör + ajándék Margarita és Ouzo 

Georgie's Handy Food

Egy másik hely, amire mondhatni rászoktunk, egy gyrosos volt, ahol a gyrost többféle húsból és méretben sütötték. A húsokról ugyanazt tudnám elmondani, amit egy bekezdéssel feljebb, talán nekem a bárányos változat kicsit erős volt ízre, a marhahúsos viszont a legjobb, amit valaha ettem. A hamburgerüket nem is volt időm megkóstolni, mert leragadtam a gyrosnál, de a párom elmondása szerint az is nagyon rendben volt. Mindez pedig a friss alapanyagokból elkészítve és a frissen facsart narancslével kísérve, isteni volt.

Georgie's Handy Food
Nissi Ave, Ayia Napa 5330, Ciprus

Ár: a gyrosok 3,5 euro-tól indulnak

Euro Bakers

A sörözésből hazafelé menet, ránk jött a nassolhatnék, ezért útba ejtettük a non-stop nyitva tartó, Zorbas pékséget, vagy inkább cukrászdát. Tavaly a nicosiai üzletükben már jártunk, erre utólag jöttünk rá, nem véletlen, ugyanis az 1975 óta működő pékségnek ma már 51 boltja van a szigeten.

Zseniális, ahány féleképpen el tudják készíteni a baklavát: rétegezve, kicsire-nagyra tekerve, diós, mogyorós, mandulás, pisztáciás, vagy akár kakaós töltelékkel  töltve.

Legjobban a kataifi nevezetű sütemény tetszett, ami a baklavához hasonló édesség, csak réteslap helyett cérnametélt szerű (kataifi) tésztából készül. Remélem, hogy az Ázsia Bt-ben kapok ilyen tésztát, mert nagyon szeretném kipróbálni, és egy jó receptet már találtam is hozzá.

Euro Bakers
17 Nissi Avenue Ayia Napa, Ciprus

Róma

A rövid ciprusi gasztronómiai összefoglaló után következzen Róma, amire szerintem három nap sem elég, főleg ha a sok látnivaló felkeresése mellett még körbe is szeretnénk enni a várost. Először éreztem úgy turistaként, hogy bizony sokat segített volna, ha reggeltől-estig, lépésről-lépésre megtervezzük a napokat, az útba ejtendő éttermeket is beleértve. 
Rengeteg látnivaló van itt, gyakorlatilag bármerre indultunk a városban, előbb-utóbb valami nevezetességbe ütköztünk - így találtunk rá például a Pantheonra és a Szent András templomra is, a kedvenc pékségünk felé menet. A Roscioli nevű pékség nyerte el ezt a címet, minden nap felkerestük, mert itt ettük a legfinomabb pizzát a három nap alatt. 

Roscioli 

 

A családi vállalkozás 1972 óta üzemel nagy sikerrel - többek között erről árulkodtak a falon gyülekező újságcikkek és díjak, és persze a finomabbnál-finomabb péksütemények. 
Először pizzát kóstoltuk meg, amit kb 25 cm széles, és több méter hosszú csíkokban sütnek ki, és darabolnak fel egy bárddal, a vásárló igénye szerinti méretre szabva. Ebben az a legjobb, hogy egyszerre több féle pizzát is meg lehet kóstolni, mivel a szeleteket külön-külön, a lemért súlyuk után kell kifizetni. 

Az első választásunk a margarita pizzára esett, ami isteni volt, de talán az is mondhatnám, hogy tökéletes. A tészta friss volt és ropogós, a házi paradicsomszósz nagyon ízletes, a mozarella sajtról már nem is beszélve. Miután tovább indultunk, még fél óra múlva is éreztem az ízét a számban.. Igazából arra jutottunk, hogy egy jó pizzához nem is kell több, mint tészta, paradicsomszósz, és  sajt (pedig a margarita pizzát eddig egy kissé üresnek tartottam).

Ezen kívül kóstoltunk még padlizsános pizzát - ami után egyből kijelentettem, hogy padlizsános pizzát kell csinálnom - nem tudom, hogy csak az alapanyag miatt, vagy van valami elkészítési trükkje, de nagyon finom volt, alá pedig egy melegszendvics krémhez hasonló ízű szószt kentek. 
A sonkás változatot szerintem nem kell részleteznem, természetesen isteni finom volt a házi sonka - amiből egyébként kimérve is lehetett venni hátul, a csemege pultban. 
A legextrémebb pizza, amit választottunk, a füstölt lazacos volt, majonézes krémmel - ha valaki ez előtt azt mondja, hogy a majonéz jó pizza feltétnek, biztosan kiröhögöm - de ez is nagyon passzolt a lazachoz, engem mindenképpen meggyőzött.

A pizzákon kívül még néhány péksüteményt kipróbáltunk, mindegyik nagyon finom volt, a tésztaételekre és a borokra viszont már nem maradt időnk, szóval ha legközelebb Rómában járunk, azzal indítunk :).
 

Roscioli
via dei Giubbonari 21-22, 00186 Róma
Ár: pizzák 13,5 euro/kg, 18 euro/kg, 22 euro/kg stb.. áron feltéttől függően

Rossosapore

Az első reggelinket a szállásunk mellett lévő, Termini buszpályaudvar oldalában található pékségben fogyasztottuk el, és mivel bevált, innentől kezdve minden reggel ott ettünk. Igazából az 1,9 eurós croissant + capuccino akció csábított be minket, amit pár perc alatt bedobtunk,és már indulhattunk is felfedezni a várost. A péksüteménynek nagyon finom, sűrű tésztája volt, többféléből lehetett választani, a capuccino pedig krémes és habos, pont, amilyennek lennie kell. 

Itt láttam először lent, a képen látható sfogliatella elnevezésű édességet, aminek annyira megtetszett a kinézete, hogy minél előbb ki kell derítenem, hogyan készítik. Egyszerűen zseniális ötlet rétestészta rétegekből egy kagyló kinézetű süteményt készíteni, bár egyelőre elképzelni sem tudom, hogyan lesz ennyire szabályos a végeredmény. A Roscioli-ban meg is kóstoltam - mert ebédre ismét itt kötöttünk ki - így kiderült, hogy nem csak jól néz ki, de finom is, vaníliás-túrós krémmel van megtöltve.

Rossosapore
Stazione Termini, Róma
Ár: croissant + capuccino 1,9 euro

Pizzarium

Vacsorára felkutattuk a Vatkántól nem messze lévő Pizzariumot, amit szintén sok helyen ajánlottak (többnyire blogbejegyzésekre és a legjobb pizzákat kutató cikkekre hagyatkoztunk, amik be is váltak, ezzel szemben, amikor két véletlen szerűen választott helyre ültünk be, nem igazán sikerült jót kajálnunk).
A Pizzarium is a Roscioli-hoz hasonló, "pizza al taglio" - pizza szeleteket dekára árusító kis üzlet volt, annyi különbséggel, hogy itt nem bárddal, hanem ollóval darabolták a pizzát, ami elsőre kissé szokatlan látvány volt.

Itt is négyféle pizzát kóstoltunk, a tészta közepesen vastag volt, és finom, talán egy kicsit jobban megviselte az újramelegítés, mint a Roscioli-s pizzákat. Azért ha van rá lehetőség, érdemes a frissen sültet választani, mert úgy a legfinomabb, még akkor is, ha ezek a pizzák kihűlve és újramelegítve is jók - ellentétben például az itthoni pizzákkal, amik úgy már élvezhetetlenek.

Kétféle sonkásat ettünk, mind a kettő nagyon finom volt, feltéttel gazdagon megpakolva, még a sok sajt sem hiányzott róla - ugyanis azt tapasztaltuk, hogy feltéttől függően adagolják a sajtmennyiséget a pizzákra, és egyes változatokra nagyon keveset raknak, de nem is kell több rá. 
A szalámis pizza is isteni volt, főleg a sajt, ami rámorzsoltak - még most is érzem a számban az ízét - sajnos nem tudtam felismerni, a fetához hasonló állagú, de nem sós, inkább natúr ízű volt. 
A negyedik pizzaszelet spenótos-búzacsírás volt, annyira jól nézett ki rajta a búzacsíra, hogy nem tudtam ellenállni neki, viszont ez az íz nem jött be, a spenótnak elég erős mellékíze volt. De ezt leszámítva, összességében az itteni pizzákat is csak ajánlani tudom.

Pizzarium
Via della Meloria 43, 00136 Róma
Ár: pizzák 22 euro/kg, 25 euro/kg áron feltéttől függően

Pastifico

Mivel tészta nélkül nem lenne teljes a római gasztro körkép, most jöjjön egy jó kis tésztás hely, a Pastifico. 
Ebédre szerettük volna tesztelni, de sajnos nem írtam fel/mentettem le a címét előző este, és azt hittem, hogy a "spanyol lépcsőtől nem messze" információ elég lesz, hogy megtaláljuk, de sajnos nem így lett. Amikor már fél órája a spanyol lépcső környékén bolyongtunk, feladtuk, mert a sok gyaloglástól már nagyon éhesek voltunk, és beültünk egy étterembe a sok közül. 
Egy lasagnét és egy bolognait rendeltünk, ez utóbbi még ehető volt, de a lasagne... húsmentes és ízmentes, ha röviden szeretném jellemezni. Az asztali bor, amit felszolgáltak az ebédhez, legalább ízlett (ebben sosem sikerült mellényúlnunk, minden bor finom volt, amit vettünk vagy rendeltünk, még az asztali borok is, ami mellett néhány itthoni, minőségi borunk is elbújhat). 
Amíg a maradék bort kortyolgattuk, rákerestem a Pastifico-ra, hogy mégis merre lehet, hát kiderült, hogy pár házszámmal arrébb lett volna, a túloldalon... Visszafelé elsétáltunk mellette, tömve volt, és finomabbnál-finomabb tésztákat ettek előtte az emberek. Elhatároztuk, hogy vacsorára visszajövünk ide, igazából ez egy ebédelős hely lett volna, de mivel ez volt az utolsó napunk, nem maradt több lehetőségünk. 
Fél órával zárás előtt, fél hétkor érkeztünk vissza, és szomorúan láttuk, hogy a nagy múltú, 1918 óta működő Pastifico ekkorra már ki lett fosztva, mindössze pár adag, bedobozolt pestos tészta maradt. Csalódottan kérdeztük, hogy már csak ez maradt?, és miután az eladó bőszen bólogatott, vettünk belőle két adagot, vacsorára. 

Kaptunk hozzá egy-egy pohár vörösbort is, ami elvileg jár a tésztához, de azért ha nem kérjük külön, nem kínálják. A tészta egyébként nagyon jó ízű volt, a pesto mellé még kevertek főtt krumplit és zöldbabot is, mindkettő nagyon illett bele, nem is gondoltam még erre a kombinációra. 
Csak akkor lettem egy kissé dühös, vagy inkább csalódott, amikor 5 percre rá, hogy megvettük a maradék, már senkinek sem kellő pestos tésztát, a pultos kihozott egy egész tepsi friss, gombás tésztát, ami ráadásul nagyon jól nézett ki. Pedig még rá is kérdeztünk :(..

Pastifico
8 Via della Croce, Rome, 00187 Róma
Ár: 4 euro egy adag tészta + egy pohár bor 

Gelateria del Teatro

Hogy a desszert se maradjon ki, a vatikán közelében egy fagyizót is teszteltünk, a Gelateria del Teatro-t. 

Rómában egyébként elég drágán mérik a fagyit, 1 gombóc 2 euro, ami kb akkora, ha nem kisebb, mint a nálunk kapható 5 dkg-s gombócok. Ez előtt 15 évvel jártam Rómában, és emlékszem, hogy akkor sem volt olcsó a fagyi, viszont óriási gombócokat mértek, 3x akkorát, mint a nálunk megszokott - hát sajnos, ezek az idők már elmúltak. És ha már itt tartunk, a fagyizó előtt pont elcsíptünk, amint egy magyar apuka a kisfiára förmed: "Fiam, vízszintesen tartod a 800 Ft-os fagyit!!!" :).

Egy cioccolato arabbiato-t kóstoltam, ami mint utólag kiderült, chilis volt, kellemesen csípős, bár sima csokit szerettem volna, ez is finom volt. Lehet, hogy inkább a szicíliai boros csokit kellett volna választanom...

A másik, a ricotta fico e mandorle egy fügés-mascarponés volt, isteni finom. Igazából mindegyiket megkóstoltam volna, mert az ilyen ízkombinációknak, mint  a mézes-rozmaringos citrom, bazsalikomos fehércsoki, levendulás őszibarack, elég nehéz volt ellenállni, kár, hogy épp jóllakottan, ebéd után érkeztünk.

Gelateria del Teatro

Via dei coronari 65-66, 00100 Róma

Ár: 2 euro egy gombóc fagylalt

Piac 

Rómában sétálgatva egyszer csak egy piacon kötöttünk ki, aminek nagyon megörültem, mert otthon még terveztem, hogy megnézek egyet, de a sok látnivaló miatt eszembe sem jutott a három nap alatt. 

A piac egy hangulatos kis téren volt felállítva, ahol rengeteg féle tésztát árultak, irigylem is az olasz háziasszonyokat :). 

További fotók Ciprusról és Rómáról itt.

Sárgadinnye fagylalt

A héten mézédes sárgadinnyét kaptunk Kecskemétről, és mivel korábban már több helyen olvastam, hogy csak az igazán ízletes sárgadinnyéből érdemes fagylaltot készíteni, eljött az alkalom, hogy végre kipróbáljam.

Az eddigi legegyszerűbb fagylalt receptet sikerült összehoznom, ami egyben a leggyümölcsösebb is lett, szinte harapni lehet benne a sárgadinnyét :). Talán a színe lehetett volna egy kicsit sárgább, de a halványzöld húsú dinnyéből ennyit tudtam kihozni – egyébként ez csak utólag tűnt fel, miután belekerült ebbe az igencsak kontrasztos sárga dinnyekehelybe.

Hozzávalók:

500 g sárgadinnye

200 ml habtejszín

100 g cukor

fél citrom leve

vanília aroma

Elkészítés:

A sárgadinnyét kimagozom, megpucolom és kockára vágom.

Az összes hozzávalót összeturmixolom és műanyag dobozba öntöm, majd fél órára a fagyasztóba teszem, hogy jól lehűljön.

A hideg sárgadinnyés krémet a fagyigépbe kanalazom, és 30-40 perc alatt hagyom, hogy kikeverje a fagylaltot.