Szeder-levendula bonbon

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves követőmnek 😊🎄!

Idén karácsonyra ismét elővettem és leporoltam a bonbonozós készletemet, hogy két év kihagyás után újra belemerüljek a csokigyártásba. Pár napot azért gondolkodtam előtte, hogy belekezdjek-e, mert ilyenkor legalább 4-5 félét csinálok, hogy mindenkinek jusson belőle, és ez elég sok idő. De egy percre sem bántam meg, hogy nekiálltam, mert nagyon hiányzott már, annyira szeretem csinálni. A szokásos ízekből végül 180 db lett, a barátok és a rokonok nagy örömére.

Ezt a szedres-levendulás változatot még két éve, Biuval a pocakomban kevertem ki, ezért mindig ő fog az eszembe jutni róla, főleg azért, mert rá egy hétre meg is született 😊.

Hozzávalók:
- A szederkrémhez:
  200 g friss vagy fagyasztott szeder
  100 g fehércsoki
  15 g puha vaj
  50 ml tejszín
  1 kk. szárított levendula
- A burokhoz:
  200 g fehércsoki
  1 tk. szárított levendula
  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A szedret kiolvasztom, összeturmixolom és egy sűrű szövésű szűrőn átpasszírozom.

Az áttört szeret alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Hozzákeverem a levendulát és kihűtöm.

A tejszínt felforralom, a tűzről lehúzom, beletöröm a fehércsokit és homogén krémmé keverem az egészet. 35 fokosan hozzáadom a puha vajat, jól összedolgozom és végül a szederpürét is belekeverem.

A fehércsokit temperálom, a levendulát belekeverem és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a szederkrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Karácsonyi bonbon válogatás

Idén is belevágtam a karácsonyi bonbonozásba, nem volt nehéz rászánni magam, mert már hiányzott - ha jól emlékszem tavaly karácsonykor gyártottam utoljára. Persze most sem tudtam megállni 6 féle íz alatt, és új rekordot is döntöttem: 350 darabot öntöttem, három nap alatt, 8 hónapos kismamaként - lehet hogy pont ezért lett ilyen sok, mert igazából ketten voltunk a konyhában :).

A szokásos jól bevált ízek mellett újak is születtek, és most kivételesen csoportkép is készült róluk, mert olyan jól néznek ki együtt, és ki tudja, mikor fogok legközelebb ennyi időt eltölteni bonbon készítéssel.

Tehát, az új receptek, amik hamarosan felkerülnek:

A karamellizált fehércsoki kakaóbab törettel - ami már régi kedvenc, mondhatni az alapszett része, csak még bejegyzés nem készült róla, ezt nemsokára pótolom.

Ugyanígy a whiskey-füge íz sem új már, konyakos-fügés bonbon néven fent van egy ideje, de mivel konyakom sosincs itthon, ellentétben a whiskey-vel, legtöbbször abból csinálom, és azzal is nagyon finom.

A sóskaramellás verziót is sokszor csináltam már, most viszont mogyoróvajjal kombináltam, és ebből is egy nagyon finom töltelék lett.

Ami teljesen új, az a szeder-levendula bonbon, fehér csoki burokban. Hihetetlen, mennyire intenzív ízt ad egy kevés kis levendula, mondhatni vigyázni kell vele, nehogy minden mást elnyomjon, a szederrel a színe miatt kombináltam össze, és nagyon jól működnek együtt.

Ezen kívül még kesudiós-marcipános-matcha teás bonbon készült, és persze az elmaradhatatlan tonkababos, ami mindig a legnagyobb kedvenc marad, nem csak az egyszerűsége, de a különleges íze miatt is.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves követőmnek 😊🎄!

Kesudiós-marcipános-macha teás bonbon

Viola barátnőmtől kaptam egy pár szem Szántó Tibor féle marcipángolyót, kesudiós-macha teás ízben. Eszméletlenül finom volt, olyannyira, hogy meg kellett próbálnom itthon, bonbontöltelékként valami hasonlót előállítani. 

A marcipánt és a kesudiót fele-fele arányban kevertem ki, és egy kevés tejszínnel lazítottam az állagán, hogy bonbonhüvelyekbe lehessen adagolni. Az eredeti marcipángolyóban lévő különleges, füstös ízű kesudiót sajnos nem sikerült beszereznem, helyette natúr kesudiót használtam, amit aprítás előtt egy kicsit megpirítottam. Nagyon finom lett, azóta már sokszor készítettem, egy darabig biztosan ez lesz a kedvenc bonbonom.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A kesudiós-marcipános töltelékhez:

70 g natúr kesudió

70 g marcipán

1 teáskanál macha teapor

1 teáskanál cukor

1 csipetnyi Maldon füstölt só

60 ml habtejszín

- A csokiburokhoz:

200 g étcsokoládé

2 g porított kakaóvaj

Elkészítés:

A kesudiót egy serpenyőben megpirítjuk és félre rakjuk hűlni.

A tejszínt felforraljuk, a tűzről lehúzzuk, és hozzákeverjük a macha teaport.

A kesudiót S késes aprítóval zsemlemorzsa nagyságúra zúzzuk, majd hozzáadjuk a kockára vágott marcipánt, a cukrot, a sót, végül a kihűlt macha teás tejszínt is hozzáöntjük. Egy homogén krémet kapunk, amit nyomózsákba kanalazunk.

Az étcsokit temperáljuk: 40-45 fokosra melegítjük, majd visszahűtjük 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverjük a porított kakaóvajat.

Elkészítjük a csokihüvelyeket: tovább hűtjük az étcsokit 31-32 fokosra, és megtöltjük vele a polikarbonát formát. Amikor már minden mélyedés megtelt csokival, az előre kikészített sütőpapír felé fordítjuk a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzzuk, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazzuk a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogjuk a bonbonokat lezárni. A formát 10 percre a hűtőbe tesszük, hogy a csokihüvelyek megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagoljuk a kesudiós-marcipános tölteléket, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszük a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárjuk a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítjuk a kész bonbonokat a formából.
A recept a Kifőztük magazin februári számában is megtalálható.

Sütőtökös-gyömbéres bonbon

Sütőtökből bármit lehet készíteni, akár bonbont is. Egy maradék adag sült sütőtökből kevertem ki ezt a mézeskalácsfűszerrel és kandírozott gyömbérrel ízesített sütőtökös bonbon tölteléket, ami aztán a karácsonyi bonbon kollekcióm egyik íze lett. A mézeskalács fűszernek köszönhetően ez volt a leginkább karácsonyi hangulatú bonbon az összes közül, pont egy ilyen kellett még a bonbonos dobozokba. A bonbonok családnak és a barátoknak készültek ajándékba, több napos gyártásban, az alábbi ízekben:

Ezek közül a kesudiós bonbon és a karamellizált fehér csoki receptje hiányzik még a blogról. A kesudiós változat hamarosan érkezik, a karamellizált fehér csokiról viszont nem írok külön bejegyzést, de azért pár szót megérdemel, mert isteni finom lett. Praliné Zsuzsi receptje alapján készült,  és hogy egy kicsit különlegesebb legyen, kakaóbab-grillázzsal szórtam meg. Érdemes kipróbálni, mert a karamellizálás a fehér csokit egy másik dimenzióba emeli, és ez nem túlzás - még a fehér csokit nem igazán kedvelő barátaim is odáig voltak érte.
Visszatérve a sütőtökös bonbonhoz, akár most is elkészíthető, és talán segíthet ebben a borús, esős időben egy kicsit feltornázni az endorfin szintünket :).

Hozzávalók:

(30 darabhoz)

- A sütőtökös-gyömbéres töltelékhez:

  70 g sütőben megsütött sütőtök püré

  70 g fehércsoki

  1 késhegynyi mézeskalács fűszerkeverék

  2-3 szelet kandírozott gyömbér

  35 ml habtejszín

- A csokiburokhoz:

  200 g étcsokoládé

  2 g porított kakaóvaj

Elkészítés:

A sütőtököt felvágjuk, kimagozzuk, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt megsütjük, majd kihűtjük.

A tejszínt felforraljuk, a tűzről lehúzzuk, hozzákeverjük a mézeskalács fűszerkeveréket, és a feldarabolt fehércsokit beledolgozzuk. A ganache-t simára keverjük és berakjuk a hűtőbe.

A villával összetört sütőtökbe belereszeljük a kandírozott gyömbért, hozzákeverjük a fehércsokis krémhez, és egy nyomózsákba kanalazzuk az egészet.

Az étcsokit temperáljuk: 40-45 fokosra melegítjük, majd visszahűtjük 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverjük a porított kakaóvajat.

Elkészítjük a csokihüvelyeket: tovább hűtjük az étcsokit 31-32 fokosra, és megtöltjük vele a polikarbonát formát. Amikor már minden mélyedés megtelt csokival, az előre kikészített sütőpapír felé fordítjuk a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzzuk, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazzuk a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogjuk a bonbonokat lezárni. A formát 10 percre a hűtőbe tesszük, hogy a csokihüvelyek megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagoljuk a sütőtökös-gyömbéres tölteléket, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszük a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárjuk a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítjuk a kész bonbonokat a formából.
A recept a Kifőztük magazin februári számában is megtalálható.

Fügés-konyakos bonbon

A legújabb kedvenc, a fügés-konyakos bonbon. Talán az a titka, hogy konyakba áztatott aszalt füge az aprítás ellenére is megtartja magos állagát, ettől a töltelék ropogós lesz és igazán különleges. Nem kell hozzá friss gyümölcs, télen is készíthető, a fügét viszont érdemes legalább egy éjszakára beáztatni, hogy kellően alkoholos íze legyen. Bónuszként meg lehet inni a fennmaradó fügés konyakot – ez a legjobb az egészben – egyszerűen isteni finom :)!

A recept a Kifőztük magazin novemberi számában is megtalálható. 

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

a fügés töltelékhez:

80 g aszalt füge

1 dl konyak

60 g tejcsokoládé

40 ml habtejszín

a csokiburokhoz:

200 g étcsokoládé

2 g porított kakaóvaj

Elkészítés: 

Az aszalt fügét apró darabokra vágjuk, zárható üvegbe rakjuk és 1-2 napra konyakba áztatjuk.

A tejszínt felforraljuk, a tűzről lehúzzuk, és a feldarabolt tejcsokit beledolgozzuk. A ganache-t simára keverjük és berakjuk a hűtőbe.

Az áztatott fügét egy villával kiszedjük a konyakból, aprítógépben összezúzzuk, hozzákeverjük a tejcsokis krémhez, és egy nyomózsákba kanalazzuk az egészet.

Az étcsokit temperáljuk: 40-45 fokosra melegítjük, majd visszahűtjük 34-35 fokosra, ekkor hozzákeverjük a porított kakaóvajat.

Elkészítjük a csokihüvelyeket: tovább hűtjük az étcsokit 31-32 fokosra, és megtöltjük vele a polikarbonát formát. Amikor már minden mélyedés megtelt csokival, az előre kikészített sütőpapír felé fordítjuk a formát, hogy a felesleges csoki lecsepegjen. A polikarbonát formát habkártyával lehúzzuk, és a sütőpapíron lévő csokit visszakanalazzuk a csokis tálba – a maradék csoki mennyiséggel fogjuk a bonbonokat lezárni. A formát 5 percre a hűtőbe tesszük, hogy a csokihüvelyek megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagoljuk a fügés-tejcsokis tölteléket, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszük a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárjuk a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítjuk a kész bonbonokat a formából.

Mogyoróvajas-tejcsokis bonbon

Karácsony környékén kaptunk pár szem Reese’s mogyoróvajas csokoládét. Most kóstoltam először, és azt hiszem, függő is lettem, egyszerűen tökéletes párosítás a mogyoróvaj enyhe sóssága és a tejcsoki édes íze - nem lehet abbahagyni...

Innen jött az ötlet, egy hasonló, mogyoróvajas-tejcsokis bonbon töltelékhez, az akkor éppen aktuális, karácsonyi hangulatú transzfer fóliával díszítve. 

Azóta már sokszor elkészítettem, mert nagyon gyorsan megvan, és egy bonbonnál ez nagy előny tud lenni  – leginkább azért, mert egyszerre mindig többféle készül, és akkor már nem mindegy, mennyi az egyes töltelékekre szánt idő.

Enyhén darabos mogyoróvajból finomabb, mint a krémes változatból, de a legjobb elektromos aprítóval, sós földimogyoróból darálni.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A töltelékhez:

  70 g mogyoróvaj

  70 g tejcsokoládé (nálam Milka noisette)

  40 g habtejszín (legalább 30%-os)

- A csokiburokhoz:

  200 g 70-80%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A tejcsokis töltelékhez a tejszínt felforralom, és a lángról levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom először a  mogyoróvajat, majd a tejcsokis krémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30-40 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Guinness-muscovado karamell bonbon

Egy újabb fantasztikus bonbon variációt találtam Praliné Zsuzsinál, ráadásul férfi ízlésnek megfelelőt, pont olyat, amilyet kerestem :).

A recept már első olvasásra megfogott: a sör és az étcsoki keserűsége nagyon jól illik egymáshoz, amit még külön kiemel a muscovado cukor melanszos ízvilága, a sós karamella rétegről már nem is beszélve...

Miután (az 5. boltban) végre sikerült beszereznem a Guinness sört, elkészült a bonbon, ami bár egy kicsit időigényes volt - a díszített csokiburoknak és a két réteg tölteléknek köszönhetően – nagyon finom lett. Egyedül a Guinness sör ízével nem voltam megelégedve, na nem a bonbonban, hanem úgy önmagában. Most kóstoltam először, és valami hihetetlenül finom barna sörre számítottam – lehet hogy pont ez volt a baj, hogy túl sokat vártam tőle – de „floating widget” ide vagy oda, az enyémbe még csak elég buborék sem jutott :/.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A muscovado karamellhez:

  20 g habtejszín (min. 30%-os, állati)

  10 g Guinness

  40 g cukor

  10 g glükózszirup/akácméz

  30 g muscovado cukor

  50 g vaj

  1 csapott kk. só

- A Guinness-ganache-hez:

  50 g étcsokoládé

  5 g muscovado cukor

  20 g habtejszín

  20 g Guinness

  7 g vaj

- A csokiburokhoz:

  30 g fehér csokoládé

  céklapor 

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A karamellel kezdem: a habtejszínt elkeverem a Guiness-szel és meglangyosítom.

A glükóz szirupot a cukor felével elkezdem melegíteni. Amikor már kezd karamellizálódni, hozzáöntöm a cukor másik felét is, és borostyán színűre karamellizálom az egészet.

A karamellhez hozzáadom a muscovado cukrot is, és addig kevergetem, amíg el nem olvad.

A tűzről levéve, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a Guinness-szes tejszint, a tűzhelyre időnként visszatéve addig kevergetem, amíg teljesen egynemű nem lesz. A sót is hozzáadom, 50 fokosra hűtöm, és a vajat is belekeverem.

A Guinness-ganache elkészítésével folytatom:
a habtejszínt megmelegítem, felolvasztom benne a muscovado cukrot.  Langyosra hűtöm, majd belekeverem a Guinness-t is. Az étcsokit megolvasztom, majd több lépésben hozzákeverem a Guinness-tejszin keveréket, végül a vajat is hozzáadom.

A csokiburok díszítéséhez a fehér csokit megolvasztom és temperálom, a céklaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.

Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a muscovado karamellt majd a Guinness-ganache-t is, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Kávés-kardamomos bonbon

Az első kávés bonbonom… Egy ideje már tervezem, hogy elkészítem - pontosan tavaly karácsony óta, amikor még megvettem hozzá a kávémintás transzfer fóliát. Azóta persze csak porosodik a bonbonos cuccaim között, mert még mindig nem vettem hozzá mágneses polikarbonát formát. A napokban viszont, kezembe akadt a bonbonozós barátnőmtől kölcsön kapott, mágneses polikarbonát forma – már rég azt hittem, hogy visszaadtam, de ezek szerint mégsem (remélem nem hiányolta, titokban azért nagyon megörültem neki :) ).

Már csak egy jó kis recept hiányzott a kávémintás kávés bonbonokhoz, amit Katucinál meg is találtam. Egy nagyon kávés, kardamommal ízesített változatot választottam tőle, amit ajánlok mindenki figyelmébe, akár kávé helyett is.

Hozzávalók:

(24 darabhoz)

- A kávékrémhez:

  70 ml legalább 30%-os tejszín (állati)

  100 g tejcsokoládé

  fél tk. őrölt kardamom

  3-5 tk. instant kávé

- A csokiburokhoz:

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A kávékrémmel kezdem: a tejszínt felforralom a kardamommal, hozzáadom a kávéport, majd a feldarabolt tejcsokit is belekeverem. A ganache-t simára keverem, és berakom a hűtőbe.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a kávékrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Újabb 30 perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Málnakrémes - rózsavizes bonbon

Tavaly novemberben kezdtem el bonbonozni, azóta várom, hogy málna szezon legyen, és ezt a málnás bonbont friss gyümölcsből is el tudjam készíteni. Fagyasztottból már sokszor gyártottam, úgy is nagyon finom, de azért frissből minden ütősebb.

A receptet egyébként az anyukám fürdőszobájában árválkodó, rózsavíz hasznosítására kutattam fel, és mivel még sosem használtam rózsavizet semmilyen desszertbe, nagyon kíváncsi voltam, milyen íze lehet. Valamiféle erőteljes parfüm ízt tudtam elképzelni hozzá, de szerencsére csak egy enyhe, pikáns aromát adott a málnához, ami a balzsamecettel is nagyon jól harmonizált. Mindez fantasztikus rózsaillattal kísérve...

A málnakrém színén viszont egy kicsit meglepődtem, nem tudom, minek a hatására lett ennyire lila, amikor rózsaszínű szokott lenni. Lehet, hogy a friss málna miatt.

Hozzávalók:

(21 darabhoz):

- A málnakrémhez:

  100 g friss vagy fagyasztott málna

  1 ek. méz

  120 g fehércsoki

  10 g puha vaj

  1,5 kk. balzsamecet

  3 kk. rózsavíz

  30 ml tejszín

- A burokhoz:

  200 g 65%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A málnát szobahőmérsékleten kiolvasztom és villával összetöröm. Egy szitán átpasszírozom, hogy a magoktól megszűrjem a málnakrémet.
Az áttört málnát a mézzel alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Kihűtöm, majd balzsamecettel és rózsavízzel ízesítem. 

A tejszínt felforralom, a tűzről lehúzom, beletöröm a fehércsokit és homogén krémmé keverem az egészet. 35 fokosan hozzáadom a puha vajat, jól összedolgozom és végül a málnapürét is belekeverem.

Az étcsokit temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a málnakrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.

Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Gyömbéres-citromos-matcha teás bonbon

Praliné Zsuzsinál találtam ezt a kifinomult ízkombinációt, amit azonnal ki kellett próbálnom! Elsőre nem igazán tudtam elképzelni, hogy pontosan milyen is lesz együtt a matcha tea és a gyömbér, de az eredmény minden várakozásomat felülmúlta, fantasztikus lett!

A matcha zöldtea port eddig csak a csokiburok színezésére használtam, ideje volt már töltelékként is megkóstolnom. Ahogy vártam, a zöld tea kevésbé domináns ízét nagyon jól kiegészíti és kiemeli a gyömbér és a citrom frissessége, és nagyon tetszik a krém zöld színe… (ez utóbbi lehet, hogy csak az én mániám, még a pisztáciás bonbonnál kezdődött...).

Hozzávalók:

(18 darabhoz)

- A töltelékhez:

  105 g fehér csoki

  45 g habtejszín

  1,5 kezeletlen citrom héja

  1,5 tk. glükózszirup (vagy akácméz)

  15 g frissen facsart citromlé

  1 kk. matcha teapor

  6-7 szelet kandírozott gyömbér 

  1,5 tk. puha vaj

- A csokiburokhoz:

   200 g étcsoki

   1%-nyi porított kakaóvaj

   30 g fehércsoki + 1 kk. Matcha teapor a díszítéshez

Elkészítés:

A töltelékhez egy kisebb lábasban felmelegítem a tejszínt, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a glükózszirupot (vagy akácmézet), felforralom, majd a tűzről lehúzva belekeverem a feldarabolt fehér csokit, a matcha teaport és a citromlevet. Amikor a krém már 35 fokosra hűlt, a vajat is hozzáadom, végül az apróra vágott kandírozott gyömbérdarabokat is beleforgatom.

A csokiburok elkészítését a díszítéssel kezdem: a 30 grammnyi fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a matcha teaporral egyneműre keverem. A zöldre festett fehér csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a zöld minta megszilárdul, temperálom az étcsokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

A habzsákba töltött matcha teás krémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

Az maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Epres-balzsamecetes bonbon

A jól bevált málnakrémes bonbonom alapján készítettem ezt az epres változatot, aminek a receptje még nincs fent, mindazok ellenére, hogy már nagyon sokszor készült. Igazából a málna szezont várom, hogy sok szép, friss málnával lehessen lefotózni, mert egyelőre fagyasztottból készült. Szóval hamarosan visszatérek erre is.

Most viszont, eperszezon van, ami nem múlhat el egy igazi, eperkrémes bonbon nélkül :)! Ízesítésnek balzsamecetet használtam, ami nagyon jól kiemeli a friss eper savanykás ízét. Ennél több nem is kell egy színes-tavaszias, gyümölcsös, csokis finomsághoz.

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- Az eperkrémhez:

  100 g eper

  1 ek. méz

  120 g fehér csoki

  40 ml habtejszín (min. 30%-os)

  10 g vaj

  1 tk. balzsamecet

- A csokiburokhoz:

  30 g fehér csoki

  1-2 tk. liofilizált málna

  200 g étcsokoládé

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

Az eperkrémhez az epret leturmixolom és szitán átpasszírozom. Hozzáadom a mézet, és alacsony fokozaton, időnként megkeverve jól besűrítem, majd félre rakom hűlni.

A tejszínt gyöngyözésig melegítem, a tűzről levéve az apróra tört fehér csokit belekeverem, és egyneműre keverem. Ha már 35 fokosra hűlt a krém, a vajat is hozzákeverem.

A kihűlt eperpürét balzsamecettel ízesítem, és elkeverem a fehér csokis krémmel.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, és a málnaporral egyneműre keverem, majd a rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába.

Amíg a rózsaszín minta a hűtőben szilárdul, az étcsokit is temperálom, és elkészítem a csokihüvelyeket. Öt percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom az eperkrémet, helyet hagyva a lezárásnak, majd még 15 percre visszateszem a hűtőbe.
Az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Epres-robbanós cukorkás bonbon

Mostanában, ha ajándékról van szó, bonbonos cuccokat kapok a barátaimtól, nagyon izgalmas dolgokkal szoktak meglepni :). Legutóbb robbanós cukorkát kaptam – zseniális ötlet – máris azon gondolkoztam, hogy vajon a cukorkát a robbanásveszély miatt a tölteléktől el kell-e majd zárni… Mint kiderült, az aggodalmam jogos volt, a robbanós cukorka levegővel/nedvességgel nem érintkezhet, ezért külön csokiburokba kell elkülöníteni. 

E miatt egy kicsit macerásabb elkészíteni, de érdemes, mert gyerekeknek igazi különlegesség lehet, felnőtteknek pedig, egy kis nosztalgia :).

Ami még a bonbonnal kapcsolatban foglalkoztatott, hogy vajon mitől robban a robbanós cukorka?! Csodálom, hogy ennek korábban még nem néztem utána, a válasz mindenesetre, a szén-dioxid. A gyártás során a megolvasztott cukorba nagy nyomáson szén-dioxidot adagolnak, majd amikor a cukor megszilárdul, buborékokban magába zárja a gázt. Amikor a cukor nedvesség hatására megolvad, a buborékok szétpukkadnak. Ennyire egyszerű :).

Hozzávalók:
(32 darabhoz)

  robbanós cukorka
- Az epertöltelékhez:

  150 g eper

  1 ek. méz

- A burokhoz:

  300 g fehér csoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

  liofilizált eper vagy málna

Elkészítés:

Az eperpürével kezdem: megmosom, megpucolom és összeturmixolom az epret.

Az eperturmixot egy kisebb lábasba öntöm, hozzáadom a mézet, és alacsony hőmérsékleten addig forralom, amíg jó sűrű nem lesz. Közben élvezem az egész konyhát belengő, fantasztikus eper illatot :)!

Amíg az eperpüré hűl, elkészítem a liofilizált málnával márványozott fehércsoki burkot. A liofilizált málnadarabokból egy zacskóba kb. 2-3 teáskanálnyit teszek, amit a húsklopfoló sima részével jól összetörök.

Kb. 30 grammnyi fehér csokit megolvasztok és temperálok, és a málnaporral egyneműre keverem. A rózsaszínű csokiból vékony csíkokat csurgatok a polikarbonát formába, és ecsettel vagy az ujjammal szétkenem, hogy foltokat kapjak.

Amíg a rózsaszín minta megszilárdul, temperálom a fehér csokit, majd elkészítem a bonbon hüvelyeket és hűtőbe teszem egy 10 percre, hogy megszilárduljon.

Ezután a bonbonhüvelyekbe egy-egy késhegynyi robbanós cukorkát adagolok, amit a 31 fokosra újramelegített fehércsokival légmentesen lezárok. Erre azért van szükség, mert különben az epermassza nedvességtartalmától idő előtt felrobbannának a cukorkák.

A formát ismét hűtőbe teszem, hogy a fehércsoki réteg megszilárduljon, majd az eperkrémet is a csoki hüvelyekbe adagolom, ügyelve arra, hogy maradjon hely a lezárásnak.

Az maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Vörösboros-diós bonbon aszalt sárgabarackkal

Nagymamám 74. születésnapjára készítettem el először ezt a klasszikus, hagyományos ízű bonbont. 

A dióra építettem a tölteléket, mert a nagymamák az efféle egyszerű alapanyagokat kedvelik, de azért még keresetem hozzá valamit, amitől kicsit különlegesebb lesz, már csak az ünnepi alkalom miatt is. 

Petránál meg is találtam a megfelelő receptet, és a különleges összetevőt, vörösbor formájában, ami igazán harmonizál a dió és az aszalt sárgabarack ízével.  
Még egy technológiai részletre szeretnék kitérni ezzel a bonbonnal kapcsolatosan, a bonbon formát illetően. Első alkalommal használtam szilikon formát, és azóta már többfélét is kipróbáltam, de sajnos nem váltak be. Az alábbi problémáim akadtak vele:
1. a bonbonoknak nem lesz olyan szép fénye, mint a polikarbonátban. Állítólag van olyan forma, amire ez nem igaz, az enyémek sajnos nem ilyenek.
2. néhány formából esélytelen épségben kiszedni a bonbonokat, és igazán elszomorító egy tucat törött bonbon látványa, még akkor is, ha finomak maradnak :(.
3. a csokiburok készítésnél a szilikon forma esetében is a polikarbonátos módszert alkalmazom - felöntöm csurig csokival, majd a konyhapultnak ütögetem, hogy a csokiban lévő légbuborékok távozzanak - de sajnos a keskenyebb mélyedéseket tartalmazó formákban benne maradnak a légbuborékok, amitől lyukacsos lesz a csokiburok felülete. A másik módszer a forma ecsettel történő kikenegetése - amit nem fogok kipróbálni.
Összegezve: hiába szerettem volna pozitívan csalódni a szilikon formában, sajnos nem sikerült, pedig több esélyt is adtam neki. Részemről maradok a polikarbonátnál, a meglévő szilikonokat esetleg még egy-két alkalommal összecsokizom. 

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A töltelékhez:

  100 g tejcsokoládé

  50 ml habtejszín

  2 evőkanál vörösbor

  3-4 evőkanál darált dió

  50 g aszalt sárgabarack

- A burokhoz:

  200 g 70%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A tejszínt egy kisebb lábasba öntöm, felforralom, és a tűzről levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit, majd a darált diót és a vörösbort is hozzáadom.

Az aszalt sárgabarackot apró kockákra darabolom.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a vörösboros-diós krémet, majd az apróra vágott aszalt sárgabarackot is szétosztom, úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak is.

Pár percre visszateszem a hűtőbe, végül az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Vodkamálna bonbon

Valami ütősebb, alkoholos bonbonra vágytam, és mivel vodka volt otthon, ehhez kerestem receptet. Első körben Praliné Zsuzsi Vodkamálna bonbonjára akadtam rá, ami annyira ínycsiklandó volt, hogy ki kellett próbálnom. Mindazok ellenére, hogy március közepén elég nehéz volt friss málnát beszerezni – a Lidlben azért találtam – és tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert ez egy fondantos bonbon lesz, mint például a konyakmeggy, amiről már sok cifra történetet hallottam… Merthogy a folyékony, alkoholos töltelékű bonbonoknak van egy nehézsége – az alkohol a fondant fölé szökik – amitől a bonbont nem lehet lezárni. Azért ezt el lehet kerülni, ha nem kanalazunk plusz alkoholt a csokihüvelyekbe adagolt gyümölcsre… Általában ez szokott gondot okozni, de valahogy késztetést érez az ember, hogy megtegye. Bennem is volt egy ilyen gondolat, nem is tudom miért, talán mert a vodka annyira magába szívta a málna illatát és az izét, és átvette élénkpiros színét, hogy legszívesebben minden cseppjét belezártam volna a bonbonba. Inkább azt javaslom, hogy a megmaradó málnás vodkát igyuk meg – ez is egy gasztronómiai élmény lesz, a jó hangulatról nem is beszélve :).

Visszatérve a bonbonhoz, engem egyszerűen lenyűgözött a felismerés, hogy az ilyen konyakmeggy jellegű, fondantos töltelékek először szilárd állapotúak, és csak pár nappal a lezárás után, a gyümölcsben lévő alkohol hatására folyósodnak meg. Ezért van az, hogy néha a konyakmeggyünkben sűrűbb, fehér a töltelék (a fondant), ha még túlságosan friss, és nem oldódott fel teljesen.

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A vodkamálna töltelékhez:

  friss málna (nem fagyasztott!)

  annyi vodka, amennyi a málnákat ellepi

3-4 ek. fondantmassza

- A fondanthoz:

  50 dkg kristálycukor

  11 dkg víz

  10 dkg glükózszirup

- A burokhoz:

  200 g étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A friss málnaszemeket egy befőttes üvegbe teszem, és annyi vodkát öntök rá, hogy teljesen ellepje (talán egy kicsit többet is, hogy maradjon kóstolónak :) ). Legalább 2, de inkább 3-4 hétig áztatom.  

Elkészítem a fondant masszát. Praliné Zsuzsi receptje alapján csináltam, annyi különbséggel, hogy a glükózt csak szirup formában sikerült beszereznem, ezért a víz mennyiségen kicsit változtatnom kellett, mert a szirup már valamennyit tartalmazott. Nálam már az átszámolt mennyiségek szerepelnek, de ha valakinek glükóz porból készülő receptre van szüksége, itt az eredeti változat.

A cukrot és a vizet kimérem egy lábasba, egy vizes ecsettel lemosom az edény belső oldalára tapadt cukorkristályokat, belekeverem a glükóz szirupot is. Egy fém kanállal elkeverem, 115 fokig melegítem, majd kb 70 fokosra visszahűtöm, majd egy sima, hűvös felületre öntöm (márványlap, tálca, tepsi stb…). Egy szilikon spatula/habkártya segítségével folyamatosan mozgatom és húzogatom, amíg sűrű, fehér ragaccsá nem válik a massza. Amikor már alig tudom mozgatni, egy légmentesen lezárható műanyag dobozba teszem, és pár napig pihentetem, hogy kőkemény állapotúról sűrű, krémes állagúvá alakuljon.  

Pár hét elteltével – amikor a málnaszemek már jócskán magukba szívták a vodkát, és a fondant massza is megfolyósodott – végre neki állhatok a bonbonkészítésnek! Bevallom, én csak egy hétig bírtam várni, de így is elég vodkásak lettek a bonbonok.

Először az étcsokit temperálom, majd megtöltöm vele a polikarbonát bonbonformát, és elkészítem a csokihüvelyeket.  A csokiburkot kicsit vastagabbra hagyom, hogy a kifordításnál ne repedjenek be a bonbonok, amitől később szivárogna a töltelék. A formát a hűtőbe teszem, hogy a csoki megszilárduljon.

Jöhetnek a málnák! Kisebb formába egy fél, nagyobba egy egész málnát is lehet rakni, de ez a málna méretétől is függ. A lényeg, hogy a málnák a mélyedés feléig-harmadáig érjenek, és még véletlenül sem szabad pluszban vodkát kanalazni a rájuk, mert ebben az esetben a bonbont nem lehet majd lezárni.

A fondantot maximum 40 fokosra melegítem, egy teáskanálnyit adagolok hozzá a málnás vodkából, hogy kicsit hígabb legyen. A málnákra kanalazom, hagyva helyet a lezárásnak. Nekem így elsőre elég nehezen kezelhető, ragacsos volt a fondant, nehéz volt a megfelelő mennyiséget a hüvelyekbe kanalazni. Legközelebb habzsákkal próbálom megtölteni, hátha úgy könnyebben megy.
A maradék étcsokit újra temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Mivel ez egy nehezen lezárható bonbon, egy-egy kiskanálnyi csokit adagolok a mélyedésekre, majd a felesleget lehúzom a habkártyával. Kb. egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom belőle a bonbonokat, légmentesen lezárható műanyag dobozba rakom, és szobahőmérsékleten pár napot állni hagyom, hogy az alkohol teljesen feloldja a fondantot. Nekem két nap elegendő volt hozzá.