Baklava

Az elmúlt hónapban kicsit megritkultak a bejegyzéseim, ennek egyik oka az volt, hogy két csodálatos hetet töltöttem el Cipruson, ahol a sok-sok látnivaló miatt nem maradt időm a sütés-főzésre. 

Mindezek ellenére felejthetetlen gasztronómiai kalandokban volt részem: grillhúsok és grillsajt minden mennyiségben, sok-sok friss zöldséggel és pitával körítve, mindez egy pohár ízletes borral leöblítve… de kezdem a legelején. 

A ciprusi ételek mediterrán jellegűek, hasonló a görög konyhához, de török és keleti ízek is gazdagítják. Legjellegzetesebb az ún. meze, amiből kétféle létezik: húsmeze és halmeze, ami kis tálkákban felszolgált, 15-20 féle fogás: mártások, saláták, sajtok és húsok. Elfogyasztása órákba telik és nem kis feladat, mi Nicosia egyik hangulatos tavernájában próbáltunk megbirkózni az asztalunkra hordott mennyiséggel, de az utolsó pár fogásnál már feladtuk. Itt ettem a legfinomabb tzatzikit, és egy nagyon egyszerű, ízletes finomságot: lisztbe forgatott és olajban kisütött padlizsán csíkokat, jó ropogósan.

A kedvenc ciprusi ételem a halloumi lett, ami egy kecske- és juhtej keverékéből készült, isteni grillsajt, akárcsak a sertéshús vagy bárányhússal megtöltött, petrezselyemmel ízesített grillkolbász, a sheftalia. De itt kell megemlítenem a joghurtban pácolt souvlakit, a ciprusi joghurtból kikevert tzatzikit, vagy akár a baklavát, mézzel és pisztáciával a tetején.

Elsőként a mézédes, dióval töltött, ropogós baklavát készítettem el, azóta már kétszer, szóval nálunk bevált :).

A baklava számos közel-keleti és balkáni ország konyhájában megtalálható: a törökök, görögök, arabok, örmények és a bolgárok is saját hagyományos édességeik között tartják számon. Rétestészta alapú sütemény – tehát nem kell bajlódni a tésztával – dióval, mandulával, vagy pisztáciával megtöltve, mézzel és cukorsziruppal meglocsolva.

A dió összedarabolását leszámítva egész gyorsan elkészül, ez viszont egy nagyon fontos lépés, amit darálással nem lehet kiváltani, mert ettől marad ropogós a diótöltelék.

Érdemes egy napot pihentetni, mert másnap sokkal finomabb, de ezt csak ritkán fogjuk megtapasztalni :).

Hozzávalók:

300 g durvára vágott dió

50 g durvára vágott pisztácia

250 g réteslap

100 g olvasztott vaj

100-150 g cukor

1/2 tk. őrölt fahéj

2,5 dl víz                              

80-100 g cukor

3-4 ek. méz

1 tk. frissen facsart citrom leve

1/2 citrom reszelt héja

Elkészítés:

A durvára vágott diót elkeverem a cukorral és a fahéjjal.

A vajat felolvasztom és a réteslapot előkészítem.

A sütéshez érdemes a réteslap méretével egyező, vagy fele akkora tepsit használni, hogy a tésztát felesleg nélkül bele lehessen szabni.

Egy 20x32 cm-es tepsi alját és az oldalát olvasztott vajjal kikenem, belehelyezem az első réteslapot és megkenem vajjal, ráteszem a következő lapot, ezt is megvajazom, így összesen három lap kerül a tepsi aljára.

A diós tölteléket három részre osztom és az első harmadot szétoszlatom a vajjal megkent tésztarétegen, majd újabb három összevajazott tésztalap + diós töltelék második harmada + újabb három összevajazott tésztalap + diós töltelék harmadik harmada + utolsó három tésztalap következik.

A tetejét is megkenem vajjal, és egy éles késsel átlósan, rombusz alakú szeletekre darabolom.
Előmelegített sütőben 15 percig 200 fokon (gázsütő 4-es fokozat), majd még 15-20 percig 180 fokon (gázsütő 2-es fokozat) szép pirosra sütöm.

Közben elkészítem a mézes-cukros szirupot: a vizet, a cukrot, a citromhéjat és a citromlevet egy serpenyőben elkeverem, felmelegítem és 10-15 percen át forralom. Végül a mézet is hozzáadom és még 5 percen keresztül forralom a szirupot.

A sütőből kivett, pirosra sült baklavát rögtön leöntöm a mézes sziruppal, a szeletek tetejét durvára vágott pisztáciával díszítem.