Medvehagymás-sajtkrémes rúd

Talán ez lesz az utolsó medvehagymás bejegyzésem az idén, ami egy nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető sajtos rúdról szól. Valószínűleg ezért is lett nálunk nagy kedvenc, mert gyors, finom, és jól illik a bor mellé :).

Érdemes a konyhát felkeresni és egy negyed órát rászánni, mert sokkal ízletesebb rágcsálnivalót készíthetünk saját kezűleg, mint egy zacskó chips, vagy egy tál pattogatott kukorica…

Hozzávalók:

1 csomag fagyasztott leveles tészta

100 g tömlős sajtkrém

fél csokor medvehagyma

só, bors

Elkészítés:

A leveles tésztát lisztezett deszkára teszem, és hagyom kiolvadni.

A medvehagymát megmosom és apróra vágom.

A leveles tésztát 2-3 mm vékonyra nyújtom, majd az egyik felét megkenem a sajtkrémmel, megszórom a medvehagymával és sóval, borssal ízesítem.

A tészta üres oldalát ráhajtom a sajtkrémmel megkent részre, sodrófával kicsit még nyújtok rajta, majd derelye vágóval vékony csíkokra vágom.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem a rudakat úgy, hogy mielőtt elhelyezem, párat csavarok rajtuk.

200 fokra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőben 10-12 perc alatt ropogósra sütöm. 

Medvehagymás tojáskrémmel töltött húsvéti tojások

Egy nagyon mutatós, ünnepi asztalra való húsvéti köretet szeretnék megosztani veletek a húsvéti készülődés utolsó pillanataiban, talán még holnap elkészülhet :).

Sokat nem is fűznék ehhez az egyszerű tojáskrémhez, a látvány magáért beszél, ezért tetszett meg ez a recept :).
Mert évente egyszer érdemes a főtt tojással egy kicsit többet bajlódni, hogy különlegesebb legyen a végeredmény.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Hozzávalók:

- A tojáskrémhez:

  9 tojás

  1 ek. apróra vágott medvehagyma vagy snidling vagy metélőhagyma

  1/2 csésze tejföl  vagy görög joghurt

  1-2 tk. mustár

  1/2 tk. só

  bors

  egy kevés friss citromlé

- A kék festékhez:

  2 csésze apróra vágott vörös káposzta

  1/2 csésze víz

  1 ek. ecet

  1 tk. só

  1 tk. szódabikarbóna

- A piros festékhez:

  1 csésze apróra vágott cékla

  2 csésze víz

  1 ek. ecet

  1 tk. só

- A sárga festékhez:

  1 ek. őrölt kurkuma

  2 csésze víz

  1 ek. ecet

  1 tk. só

Elkészítés:

A festőfolyadékok elkészítésével kezdem: 3 kisebb méretű lábasban 2-2 csésze vizet forralok, az egyikhez hozzáadom a vörös káposztát, a másikhoz a céklát, a harmadikhoz pedig az őrölt kurkumát. 20-30 percig fedő alatt, lassú fokozaton forralom, majd leszűröm a színes leveket.

A sárga és a piros folyadékhoz hozzákeverem az ecetet és a sót, a lilához ezen felül szódabikarbónát is adok, ettől fog bekékülni.

A tojásokat kb. 12 perc alatt keményre főzöm, majd jeges vízbe szedem és nagyon óvatosan meghámozom őket.  Minden festő lébe 3-3 főtt tojást rakok, és 1-2 órán keresztül áztatom, amíg el nem érik a megfelelő színárnyalatot.    

Miután a tojások szép színesek lettek, kettévágom őket, és a tojássárgákat egy tálba kanalazom, hozzáadom a tejfölt, a mustárt és a metélőhagymát. Villával jól összedolgozom a krémet, sóval, borssal és kevés citromlével ízesítem.

A tojáskrémet habzsákba adagolom és megtöltöm vele a félbe vágott, színes tojásokat. Apróra vágott metélőhagymával megszórva tálatom. 

Ricottás-sonkás pappardelle bazsalikommal

Donna Hay receptje alapján készítettem el ezt az ízletes tésztaételt. Eredetileg prosciutto sonkát használt hozzá, nálam viszont a hasonló jellegű, füstölt házi sonkából készült, ami tökéletesen passzol a ricotta és bazsalikom ízvilágához. A tetején tálalt tojás csak ráadás, nagyon jól mutat, ahogyan a lágyra főzött sárgája ráfolyik az egészre, igazából ezért tetszett meg ez az étel :).

Pappardelle tésztát is sikerült beszereznem hozzá, ami lényegében egy vastagabb széles metélt, rusztikusabb fogásokhoz illik. Korábban még nem ettem ilyet, de nagyon megtetszett. Mostanában kaptam rá a tésztafélék variálásra, pontosabban csak megpróbálom beszerezni, amit a receptben írnak, és nem helyettesítem az otthon meglévő, teszem azt szarvacska tésztával. Mert nem véletlen, hogy az olaszok közel 350(!) féle száraztésztát különböztetnek meg, amelyek igazodnak a különféle alapanyagokból készített, változatos sűrűségű és állagú feltétekhez.

Hozzávalók:

400-500 g pappardelle tészta

1 ek. olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

300 ml főzőtejszín

40g reszelt parmezán + a tálaláshoz

180 g prosciutto sonka vagy házi sonka

200 g ricotta

2 marék bazsalikom + a tálaláshoz

só, bors

4 tojás 

Elkészítés:

A tojással kezdem. Pár napja a Chili & Vanília blogon találtam egy egyszerű, jó módszert a buggyantáshoz; nem kell hozzá vákuum, ecet és örvény se, mégis tökéletesen működik. Egy mélyebb serpenyőben egy kevés vizet melegítek, kb. annyit, hogy majd ellepje a tojásokat. Amikor a víz már gyöngyözni kezd, a hőfokot alacsonyra veszem, és nagyon óvatosan, egy kisebb tálkából egyesével a vízbe pottyantom a tojásokat. Nem nyúlok hozzájuk, hagyom, hogy szépen megfőljenek. 3-4 perc múlva a tojásokat egy szélesebb szűrőkanállal óvatosan, egyesével kiszedem. 

A tésztát egy nagy fazék, forrásban lévő, sós vízben 7-8 perc alatt megfőzöm.

A fokhagymát, az olívaolajat egy serpenyőben felmelegítem, és fél perc alatt megpirítom benne a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Belekeverem a tejszínt és a ricottát, simára keverem és egy percen keresztül forralom. Hozzáadom a vékonyra vágott sonkát, a bazsalikomot és a parmezánt, sóval, borssal ízesítem, végül a tésztát is beleforgatom.

A tojásokat lecsepegtetem, majd tálaláskor a tészta tetejére teszem, megszórom reszelt parmezánnal és bazsalikommal díszítem. 

Vörösboros-diós bonbon aszalt sárgabarackkal

Nagymamám 74. születésnapjára készítettem el először ezt a klasszikus, hagyományos ízű bonbont. 

A dióra építettem a tölteléket, mert a nagymamák az efféle egyszerű alapanyagokat kedvelik, de azért még keresetem hozzá valamit, amitől kicsit különlegesebb lesz, már csak az ünnepi alkalom miatt is. 

Petránál meg is találtam a megfelelő receptet, és a különleges összetevőt, vörösbor formájában, ami igazán harmonizál a dió és az aszalt sárgabarack ízével.  
Még egy technológiai részletre szeretnék kitérni ezzel a bonbonnal kapcsolatosan, a bonbon formát illetően. Első alkalommal használtam szilikon formát, és azóta már többfélét is kipróbáltam, de sajnos nem váltak be. Az alábbi problémáim akadtak vele:
1. a bonbonoknak nem lesz olyan szép fénye, mint a polikarbonátban. Állítólag van olyan forma, amire ez nem igaz, az enyémek sajnos nem ilyenek.
2. néhány formából esélytelen épségben kiszedni a bonbonokat, és igazán elszomorító egy tucat törött bonbon látványa, még akkor is, ha finomak maradnak :(.
3. a csokiburok készítésnél a szilikon forma esetében is a polikarbonátos módszert alkalmazom - felöntöm csurig csokival, majd a konyhapultnak ütögetem, hogy a csokiban lévő légbuborékok távozzanak - de sajnos a keskenyebb mélyedéseket tartalmazó formákban benne maradnak a légbuborékok, amitől lyukacsos lesz a csokiburok felülete. A másik módszer a forma ecsettel történő kikenegetése - amit nem fogok kipróbálni.
Összegezve: hiába szerettem volna pozitívan csalódni a szilikon formában, sajnos nem sikerült, pedig több esélyt is adtam neki. Részemről maradok a polikarbonátnál, a meglévő szilikonokat esetleg még egy-két alkalommal összecsokizom. 

Hozzávalók:
(21 darabhoz)

- A töltelékhez:

  100 g tejcsokoládé

  50 ml habtejszín

  2 evőkanál vörösbor

  3-4 evőkanál darált dió

  50 g aszalt sárgabarack

- A burokhoz:

  200 g 70%-os étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A tejszínt egy kisebb lábasba öntöm, felforralom, és a tűzről levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit, majd a darált diót és a vörösbort is hozzáadom.

Az aszalt sárgabarackot apró kockákra darabolom.

Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5 percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.

Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a vörösboros-diós krémet, majd az apróra vágott aszalt sárgabarackot is szétosztom, úgy, hogy maradjon hely a lezárásnak is.

Pár percre visszateszem a hűtőbe, végül az újratemperált csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Vodkamálna bonbon

Valami ütősebb, alkoholos bonbonra vágytam, és mivel vodka volt otthon, ehhez kerestem receptet. Első körben Praliné Zsuzsi Vodkamálna bonbonjára akadtam rá, ami annyira ínycsiklandó volt, hogy ki kellett próbálnom. Mindazok ellenére, hogy március közepén elég nehéz volt friss málnát beszerezni – a Lidlben azért találtam – és tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert ez egy fondantos bonbon lesz, mint például a konyakmeggy, amiről már sok cifra történetet hallottam… Merthogy a folyékony, alkoholos töltelékű bonbonoknak van egy nehézsége – az alkohol a fondant fölé szökik – amitől a bonbont nem lehet lezárni. Azért ezt el lehet kerülni, ha nem kanalazunk plusz alkoholt a csokihüvelyekbe adagolt gyümölcsre… Általában ez szokott gondot okozni, de valahogy késztetést érez az ember, hogy megtegye. Bennem is volt egy ilyen gondolat, nem is tudom miért, talán mert a vodka annyira magába szívta a málna illatát és az izét, és átvette élénkpiros színét, hogy legszívesebben minden cseppjét belezártam volna a bonbonba. Inkább azt javaslom, hogy a megmaradó málnás vodkát igyuk meg – ez is egy gasztronómiai élmény lesz, a jó hangulatról nem is beszélve :).

Visszatérve a bonbonhoz, engem egyszerűen lenyűgözött a felismerés, hogy az ilyen konyakmeggy jellegű, fondantos töltelékek először szilárd állapotúak, és csak pár nappal a lezárás után, a gyümölcsben lévő alkohol hatására folyósodnak meg. Ezért van az, hogy néha a konyakmeggyünkben sűrűbb, fehér a töltelék (a fondant), ha még túlságosan friss, és nem oldódott fel teljesen.

Hozzávalók:

(21 darabhoz)

- A vodkamálna töltelékhez:

  friss málna (nem fagyasztott!)

  annyi vodka, amennyi a málnákat ellepi

3-4 ek. fondantmassza

- A fondanthoz:

  50 dkg kristálycukor

  11 dkg víz

  10 dkg glükózszirup

- A burokhoz:

  200 g étcsoki

  1%-nyi porított kakaóvaj

Elkészítés:

A friss málnaszemeket egy befőttes üvegbe teszem, és annyi vodkát öntök rá, hogy teljesen ellepje (talán egy kicsit többet is, hogy maradjon kóstolónak :) ). Legalább 2, de inkább 3-4 hétig áztatom.  

Elkészítem a fondant masszát. Praliné Zsuzsi receptje alapján csináltam, annyi különbséggel, hogy a glükózt csak szirup formában sikerült beszereznem, ezért a víz mennyiségen kicsit változtatnom kellett, mert a szirup már valamennyit tartalmazott. Nálam már az átszámolt mennyiségek szerepelnek, de ha valakinek glükóz porból készülő receptre van szüksége, itt az eredeti változat.

A cukrot és a vizet kimérem egy lábasba, egy vizes ecsettel lemosom az edény belső oldalára tapadt cukorkristályokat, belekeverem a glükóz szirupot is. Egy fém kanállal elkeverem, 115 fokig melegítem, majd kb 70 fokosra visszahűtöm, majd egy sima, hűvös felületre öntöm (márványlap, tálca, tepsi stb…). Egy szilikon spatula/habkártya segítségével folyamatosan mozgatom és húzogatom, amíg sűrű, fehér ragaccsá nem válik a massza. Amikor már alig tudom mozgatni, egy légmentesen lezárható műanyag dobozba teszem, és pár napig pihentetem, hogy kőkemény állapotúról sűrű, krémes állagúvá alakuljon.  

Pár hét elteltével – amikor a málnaszemek már jócskán magukba szívták a vodkát, és a fondant massza is megfolyósodott – végre neki állhatok a bonbonkészítésnek! Bevallom, én csak egy hétig bírtam várni, de így is elég vodkásak lettek a bonbonok.

Először az étcsokit temperálom, majd megtöltöm vele a polikarbonát bonbonformát, és elkészítem a csokihüvelyeket.  A csokiburkot kicsit vastagabbra hagyom, hogy a kifordításnál ne repedjenek be a bonbonok, amitől később szivárogna a töltelék. A formát a hűtőbe teszem, hogy a csoki megszilárduljon.

Jöhetnek a málnák! Kisebb formába egy fél, nagyobba egy egész málnát is lehet rakni, de ez a málna méretétől is függ. A lényeg, hogy a málnák a mélyedés feléig-harmadáig érjenek, és még véletlenül sem szabad pluszban vodkát kanalazni a rájuk, mert ebben az esetben a bonbont nem lehet majd lezárni.

A fondantot maximum 40 fokosra melegítem, egy teáskanálnyit adagolok hozzá a málnás vodkából, hogy kicsit hígabb legyen. A málnákra kanalazom, hagyva helyet a lezárásnak. Nekem így elsőre elég nehezen kezelhető, ragacsos volt a fondant, nehéz volt a megfelelő mennyiséget a hüvelyekbe kanalazni. Legközelebb habzsákkal próbálom megtölteni, hátha úgy könnyebben megy.
A maradék étcsokit újra temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Mivel ez egy nehezen lezárható bonbon, egy-egy kiskanálnyi csokit adagolok a mélyedésekre, majd a felesleget lehúzom a habkártyával. Kb. egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom belőle a bonbonokat, légmentesen lezárható műanyag dobozba rakom, és szobahőmérsékleten pár napot állni hagyom, hogy az alkohol teljesen feloldja a fondantot. Nekem két nap elegendő volt hozzá.