2014. március 30., vasárnap

Juhtúrós-medvehagymás csirkemell

































Egy újabb medvehagymás recept, juhtúróval kombinálva. Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy szeretném ezt a párosítást kipróbálni, mert biztosan jól passzolnak egymáshoz… és tényleg. Nagyon finom lett. Olyannyira, hogy most hétvégén juhtúrós-medvehagymás bureket fogok sütni, mert egyszerűen meg kell kóstolnom, hogy milyen :).
Tegnap kisült a juhtúrós-medvehagymás burek is, és igen, mostantól ezt a fogást is be kell sűrítenem a rövid medvehagyma szezonba: Juhtúrós-medvehagymás burek.

Hozzávalók:
2 pár csirkemell
25 dkg juhtúró
15-20 levél medvehagyma
olaj
só, bors

Elkészítés:
A csirkemellek közepébe éles késsel egy zsebet vágok, óvatosan, hogy sehol se szúrjam ki a húst.
A medvehagymát megmosom, apróra vágom, hozzákeverem a juhtúróhoz, és jól összedolgozom vele.
A húsokat sóval, borssal befűszerezem, megtöltöm a medvehagymás juhtúróval. A csirkemell zsebeket hústűvel vagy fogvájóval lezárom.
Egy serpenyőben olajat melegítek, beleteszem a húsokat, és közepesen magas hőfokon egyik oldalát 6-7 perc alatt aranybarnára pirítom. Sülés közben a csirkemellekhez nem szabad nyúlni, mert hajlamosak leragadni.
Pirítás után a csirkemellet megfordítom, a serpenyőt lefedem és közepes hőfokon további 5-8 perc alatt megpárolom a másik oldalát is, majd egy tányérra szedem az elkészült húsokat.
Tálalás előtt egy kicsit hagyom kihűlni, hogy a juhtúró kicsit megkeményedjen. 

2014. március 26., szerda

Medvehagymás pesto



Március végéhez közeledve itt az ideje egy medvehagymás bejegyzésnek, főleg hogy idén jó pár csokorral vásároltam már belőle. Mindezek ellenére csak két új fogással ismerkedtem meg, amiknél aztán le is ragadtam… Pedig rengeteg receptet szeretnék még kipróbálni ezzel az ízletes növénnyel, többek között a juhtúróval kombinált változatokat, amihez állítólag nagyon jól illik az íze.
Érdemes  megismerkedni ezzel a fokhagyma illatú levélkével, mert amellett, hogy nagyon finom, rendkívül egészséges is. Többek között fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését, vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatású, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét. Nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, és gyakran még a föld alól is kiássák :). További érdekességeket itt olvashatsz róla.
Most az egyik legalapvetőbb felhasználási módja következik, ami egyben a leghatékonyabb tartósítási változat is, a medvehagymás pesto. Tavaly már későn kaptam észbe, és elmúlt a szezonja, mire kipróbáltam volna, de idén már másodjára készült belőle, és lassan ideje lesz még pár adaggal elraktároznom, mert már egyre kevesebb zöldségesnél látom a piacon.

Hozzávalók:
1 nagy csokor medvehagyma
50 g egész dió
50 g parmezán
1,5 dl olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
A medvehagymát alaposan megmosom és lecsepegtetem.
A diót egy kevés olívaolajon megpirítom, majd hagyom kihűlni.
A kihűlt diót, a medvehagymát, a parmezánt alaposan összeturmixolom, sózom, borsozom. Több lépésben hozzáadagolom az olívaolajat, és kisebb fokozaton tovább turmixolom.
Végül ha szükséges, sóval, borssal ízesítem. 
Spagetti tésztával, parmezánnal megszórva tálalom.

2014. március 24., hétfő

Lasagne Bolognese



Minden a bolognai szósszal kezdődött: valamelyik nap ismét - a nálunk nagy népszerűségnek örvendő - bolognai spagetti volt a kívánság vacsorára, és mivel már nagyon unom elkészíteni, gondoltam utánanézek, hogy fest az eredeti recept...
Rá kellett döbbennem, hogy amit én főzök, az inkább a bolognai és milánói szósz sajátos keveréke, mert az eredeti bolognai például nem tartalmaz sem oregánót, sem bazsalikomot! Jellegzetes ízét a pancetta (fűszeres hasalja-szalonna), a halványító zeller, a sárgarépa és a vörösbor adja, fűszerezésként pedig babérlevél kerül bele. Ezen felül a tészta sem spagetti, amivel tálalják, hanem sokkal inkább tagliatelle (szélesmetélt) vagy penne illik hozzá. 
Ezek után újdonságként tekintettem a tűhelyen rotyogó bolognai szószomra, amit a Hvg gasztro rovatában található „Tökéletes bolognai” recept alapján készítettem el, és nagyon finom lett :)!
Innen már nem sok hiányzott egy jó kis lasagne-hoz, lényegében egy besamelszósz receptet kellett még keresnem.
Első nekifutásra az olasz séf, Giorgio Locatelli változatának néztem utána, de minden elszántságom ellenére sem tudott rávenni a saját kézzel gyúrt tészta elkészítésére, pedig – állítása szerint – e nélkül nem létezik igazi lasagne. Talán majd ha 36 órából állnak a napok, akkor nekiállok...
Addig viszont beérem a boltban vásárolt száraz lasagne tésztával, amit 2-3 perc alatt elő szoktam főzni, hogy biztosan megpuhuljon a sütőben. Erre elvileg nem is lenne szükség, mert a szószban úgyis megfőne, de mivel sok helyen - tapasztalt szakácsok recept leírásában is - olvastam ezt a lépést, inkább én is betartottam.
A végeredmény elég meggyőző lett, most kb. ötödszörre készítettem ezt a változatot, ráadásul a kedvenc vendégváró fogásommá is vált, a barátaim nagy örömére :).

Hozzávalók:
250 g lasagne tészta
parmezán
- A bolognai szószhoz:
  1 nagy fej vöröshagyma
  2 gerezd fokhagyma
  1 nagy sárgarépa
  1 zellerszál
  500 g darált marhahús
  400 g passata paradicsomszósz vagy hámozott paradicsom konzerv
  70 g sűrített paradicsom konzerv (elhagyható)
  3 szelet húsos pancetta vagy húsos szalonna
  2 babérlevél
  1 pohár vörösbor
  só, frissen őrölt bors
- A besamelmártáshoz:
  50 g vaj
  50 g liszt
  600 ml zsíros tej
  szerecsendió
  só

Elkészítés:
A bolognai szósszal kezdem: a szalonnát vékony csíkokra vágom, és egy mélyebb serpenyőben megpirítom. Hozzáadom a feldarabolt vöröshagymát, üvegesre fonnyasztom, végül az apróra vágott fokhagymát is belekeverem. 
A lángot nagyobb fokozatra veszem, a marhahúst is a serpenyőbe teszem, és folyamatosan kevergetem. Amikor a hús már megbarnult, ráöntöm a vörösbort, és addig forralom, amíg az alkohol nagy része el nem párolog.
A lángot kicsit lejjebb tekerem, hozzáadom az apróra vágott zellert és a reszelt sárgarépát, majd felöntöm a paradicsomszósszal. Babérlevéllel, sóval és borssal ízesítem, kis lángon, lefedve, egy-másfél órán keresztül főzöm.
A besamelmártással folytatom: a vajat egy kisebb serpenyőben felolvasztom, belekeverem a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett világosbarnára pirítom. A tejet több lépésben hozzáadagolom, csomómentesre keverem, szerecsendiót reszelek bele, és egy kis sóval ízesítem. Amikor a mártás már sűrűsödni kezd, folyamatos kevergetés mellett, kis fokozaton még 5 percig rotyogtatom, hogy a liszt íz kifőjön belőle.
A lasagne tésztát bő, forró vízbe dobom, 2-3 perc alatt előfőzöm. Egy nagyobb, kiolajozott tálra/tálcára sorakoztatom a tésztalapokat, hogy ne ragadjanak össze felhasználásig.
Kiolajozok egy akkora tepsit, amit pont kitöltenek a tésztalapok (én 4 darabot szoktam egymás mellé sorakoztatni), és kezdődhet a rétegezés: egy sor tészta, erre egy réteg paradicsomos szósz, majd egy réteg besamel kerül, újabb sor tészta,  és így tovább…  A negyedik réteg tésztára már csak paradicsomszószt kenek, jól megszórom reszelt parmezánnal, 190 fokosra (gázsütő 4-es fokozat) előmelegített sütőbe teszem, kb. 40 perc alatt szép pirosra sütöm.
Tálalás előtt még 20 percet pihentetem.